„Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre kész legyen.” 

2Tim 3,16-17 

A hőmérséklet 38 fok körül járt azon a forró nyári estén. Aranyló napsugarak játszottak a faleveleken, az árnyékok már megnyúltak, mikor észrevettem a magányos futót. Mintha fiam gimnáziumi birkózó csapatának egyik tagja lenne. De miért fut ilyenkor? 

A birkózószezon csak hónapok múlva kezdődik, imponáló volt igyekezete, hogy edzésben tartsa magát. A szezonban tartott edzések természetesek, de a holtszezonban ritkák. Pedig akik a holtszezont is kihasználják, hogy állandóan legjobb formájukban legyenek, bizonyára felülmúlják teljesítményben azokat, akik csak a szezon elején kezdenek edzeni. 

Az állandó készenlét jellemzi ezeket a mindig edzésben lévő atlétákat. Bármelyik pillanatban készen állnak megmérkőzni az ellenféllel. Ritkán éri őket meglepetés, mozgásuk sima, határozott. Önfegyelmük gyümölcse akkor érik majd be, amikor legnagyobb szükség lesz rá. 

Ugyanezt az elvet tapasztaltam olyanok életében, akik állhatatosan járnak Isten útján. Lelki edzésnek vetik alá magukat, tanulmányozzák az Igét, igyekeznek hitben élni. Éjjel-nappal edzik tudatukat és szívüket, hogy állandóan összhangban maradjon az igazsággal. Minden körülmények között erősítik Krisztus iránti odaadásukat. Rajtakapják és elkergetik a hamis gondolatokat. 

Aztán, váratlanul, élesben kell küzdeniük. Többnyire nincs semmi előjel. Csak jön egy telefonhívás. Egy orvosi lelet. Egy email. S az „ellenfél” egy pillanat alatt dühös támadásba kezd. Félelem, fájdalom, kétségbeesés fenyeget. De nem sújtja porba őket. 

Érzik a megrázkódtatást? Valószínűleg. De nem zuhannak össze. 

Az elmúlt években történtek velem megrázó események. Megtakarításunk elolvadt a válságban, gyermekeim olyan döntéseket hoztak, amelyek nagyon távol álltak attól, amire nevelni akartuk őket, stb. Olyasmikkel szembesültem, amikre sosem számítottam, és senkitől nem kaptam térképet, ami segített volna eligazodni az útvesztőkben. 

Ezekben a sötét időkben abba kapaszkodtam, amiről tudtam, hogy fénylő igazság. A testem pánikba akart esni, és üvöltve elmenekülni, Isten igazsága így szólt: gondodat viselem. Mikor a kétségbeesés szélére kerültem, mert azt hittem, végleg elveszítem a gyermekemet, Isten bölcsessége figyelmeztetett, hogy mindenki követ el bűnt. Ha nem lettem volna edzésben, belezuhantam volna a rémület mocsarába. Könnyű kegyesnek lenni, mikor simán mennek a dolgok. Könnyű szeretni másokat, könnyű jó intézőnek lenni, bölcs döntéseket hozni, amikor minden nagyszerűnek látszik. Akkor vesszük hasznát a kitartó edzésnek, amikor derült égből villámcsapásként támad a baj. 

Senki sem fogja ezt megtenni helyettünk. Nekünk kell tanulmányoznunk Isten Igéjét. Nekünk kell átverekednünk magunkat a lelki szárazság idején, és kitartanunk az imádságban. Biztos, hogy megtesszük, amikor „szezon” van (amikor kemény időket élünk), de tennünk kell a holtszezonban is, amikor minden rendezettnek látszik, hogy készen álljunk, ha váratlanul kitör életünkben a háború. 

Jó hír, hogy bármikor elkezdheted az edzést. Már ma. Igazából, ha olvasod ezt az elmélkedést, már benne is vagy. Olvasd az Igét (most pl. Jn 8,31-32; 1 Tim 4,7). Imádkozz, kérd Istent, mutassa meg, mire akar ma tanítani. Töprengj el az igazságokon, amikre rátalálsz, engedd, hogy átjárják szívedet. Minden ilyen alkalommal erősebb leszel. És ha szembesülsz az ellenféllel, ha harcolnod kell, fegyelmezettséged és kitartásod gyümölcseként békesség, bizalom és öröm lesz benned a körülmények ellenére is. 

Uram, áldalak Téged, minden igazság Forrását. Segíts, hogy fegyelmezetten, rendszeresen olvassam és tanulmányozzam a Bibliát, és minden nap szánjak időt a Veled való találkozásra. Így készen fogok állni a küzdelemre. Adj, kérlek, bölcsességet és tisztánlátást, hogy szilárd alapra építsem az életemet.  Ámen.