"Kedves Anyaországi Magyarok!

Mi Erdélyi magyarok szomorú szívvel szembesülünk nap, mint nap azzal, hogy sokan közületek minket, erőszakkal elszakított magyar embereket gyaláztok, szidalmaztok, úgy hogy fogalmatok sincs arról, hogy a történelem során mennyi mindent letettünk az asztalra és arról sem, hogy a megmaradásunkért, magyarságunkért, mennyit harcolunk a mai napig!

Minden egyes alkalommal megforgatjátok a tört a szívünkben, mikor azt mondjátok nekünk Erdélyi, Kárpátaljai, Vajdasági, Újvidéki, Felvidéki magyaroknak, hogy román, ukrán, szerb, szlovák, mert mi tiszta szívből magyarnak valljuk magunkat!!!!

Vádaskodtok, ítélkeztek felettünk és folyamatosan támadtok minket.

Mi a hazánkat nem áruljuk el, mindig is tartottuk a hátunkat és foggal körömmel védtük a magyarságot és a magyarságunkat, ami sokszor embert próbáló volt.

Kedves Magyarország mostani határain belül élő, minket ellenségként kezelő emberek! Mit szólnátok, ha most mi vissza kérnénk tőletek azokat a nemes embereket, akik nálunk születtek, és akikkel a nagyvilág előtt büszkélkedtek, dicsekedtek, és akikről tereket, utcákat, színházat, akadémiát, iskolát, egyetemet neveztetek el? Mi lenne, ha azt mondanánk nektek, ha mi nem kellünk, akkor ne kelljenek azok a híres magyarok sem, akik mindent megtettek minden magyar emberért, de Erdélyben, Kárpátalján, Vajdaságban, Újvidéken, vagy Felvidéken születtek?

Mikor ti minket, románoztok, szlovákoztok, ukránoztok és szerbeztek, akkor velük is ezt teszitek és akkor mondhatni, amikor őket emlegetitek, akkor Más Tollával Ékeskedtek!

Tudjátok, ha nem lennénk mi, akkor nem énekelnétek Kölcsey Himnuszát, hisz ő is Erdélyi.

Este nem olvashatnátok Benedek Elek apó gyönyörű meséit. Mátyás király igazságához sem lenne sok közötök, hisz ő is Kolozsvár ajándéka minden magyar számára. A jó öreg Toldi Miklós, ha napjainkban élne, akkor lehet, hogy nehéz kővel dobálna meg benneteket, ha lerománoznátok. Arany János, Ady Endre, Áprily Lajos, ha ma élnének, akkor fájdalmas verseket írnának arról, hogy még a sajátjaik között is számkivetettek lettek.

Tamási Ábele még a székely humor ellenére is szív hasogatóbb lenne, mert nem csak a román hatalom ellen lázadna, hanem szomorúan kellene tudomásul vegye, hogy saját kutyája is megugatja. Wass Albert a mai helyzetet pedig sokkal nehezebben viselné, mint a száműzetést.

Egy szó, mint száz itt a sok kincs, amit mi Erdélyi, Kárpátaljai, Vajdasági, Újvidéki, Felvidéki magyarok adtunk minden magyarnak, gazdagítva vele a magyarságot és a Hazát:

Erdély adta:

Kölcsey Ferenc Himnusza

Tamási Áron író

Benedek Elek apót, írót, népmese gyűjtő

Mikes Kelemen író

Wass Albert író

Nyírő József író

Sütő András író

Orbán Balázs Székelyföld író

Kemény János író

Jósika Miklós

Arany János költő

Ady Endre költő

Áprily Lajos költő

Dsida Jenő költő

Kányádi Sándor költő

Szilágy Domokos költő

Páskándi Géza költő

Reményik Sándor költő

Apáczai Csere János pedagógiai író

Kallós Zoltán néprajzkutató

Tinódi Lantos Sebestyén zeneszerző, lantos

Bartók Béla zeneszerző, gyűjtő

Székely Bertalan festő

Paál László festő

Jakó Zsigmond tudós

Benkő Samu művelődéstörténész

Márton Áron mártír püspök

Teleki Sámuel felfedező

Körösi Csoma Sándor ős hazakutató

Brassai Sámuel polihisztor

Károli Gáspár biblia fordító, lelkész

Bolyai János matematikus

Bolyai Farkas matematikus

Hunyadi János törökverő

Hunyadi Mátyás Király

Báthori István fejedelem

Bethlen Gábor fejedelem

Bocskai István fejedelem

Rákóczi György fejedelem

Apafi Mihály fejedelem

Thököly Imre fejedelem

Rákóczi Ferenc fejedelem

Székely Mózes fejedelem

Toldi Miklóst vitéz nemes

Dózsa György hadvezér

Wesselényi Miklós politikus

Mikó Imre politikus

Kiss Ernő honvéd altábornagy

Nagysándor József honvéd vezérőrnagy

Jávor Pál színész

Vaszi Levente énekes

Keresztes Ildikó énekesnő

Molnár Levente operaénekes

Tőkés László forradalmár

Erőss Zsolt hegymászó

Miklós Edit síző

Kárpátalja:

Munkácsy Mihály festő

Beca József labdarugó, olimpikon

Edvin Márton művész

Bódi László Cípő, Republic énekese

Pákh Imre műgyűjtő

Felvidék:

Ballasi Bálint költő

Kassák Lajos költő

Reviczky Gyula költő

Sajó Sándor költő

Tompa Mihály költő

Jókai Mór író

Madách Imre író

Márai Sándor író

Mikszáth Kálmás író

Dobó István egri várvédő, erdélyi vajda

Bercsényi Miklós szabadságharcos

II Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem

Vak Bottyán kuruc generális

Andrássy Gyula politikus

Batthyány Lajos mártír miniszterelnök

Lahner György honvéd vezérőrnagy

Klapka György hadügyminiszter

Pázmány Péter esztergomi érsek

Boldog Salkaházi Sára szerzetesnő

Wick Béla katolikus pap, történész

Eszterházy Károly egri püspök

Csontváry Kosztka Tivadar festő

Szinyei Merse Pál festő

Kodály Zoltán zeneszerző

Kempelen Farkas tudós, feltaláló

Feketeházy János Szabadság híd tervezője

Dohnányi Ernő zeneszerző

Blaha Lujza operaénekesnő

Kaszás Attila színész

Ghymes együttes

Újvidék, Vajdaság:

Tamkó Sírató Károly költő

Vidor Gyula író

Balázs Attila író

Molnár Erik történész

Lázár Vilmos honvéd ezredes

Schweidel József honvéd vezérőrnagy

Beda Tibor festő

Berczik Zoltán Európa bajnok, asztalteniszező

Szeles Mónika teniszező

Varga Izabella színésznő

Szőke Zoltán színész

Rúzsa Magdolna énekesnő

Őrvidék:

Liszt Ferenc zeneszerző

Muravidék:

Zrinyi Miklós költő, hadvezér

Damjanich János honvéd vezérőrnagy

Szeretném, ha megértenék, hogy mi nem akarunk semmit elvenni tőletek, sőt, a történelem során csak gazdagítottuk szép anyaországunkat.

Mi nem most váltunk magyar állampolgárrá, mi azok voltunk, csak elvették tőlünk és nem is kérdezték bennünket, hogy akarjuk-e ezt.

Számunkra igazi öröm és boldogság az, hogy vannak még az őshazában, akik ránk is gondolnak, megértik, hogy a visszahonosítás a mi lelkünknek igazi gyógyír.

Megkérlek kedves magyar honfitársaim, hogy egyszer és mindenkorra értsétek meg, hogy nem akarunk mi tőletek elvenni semmit, és ha lehetőségünk van, akkor továbbra is inkább hozzátennénk, mint elvennék.

A nagyon féltett pénzetekre sincs szükségünk, mi eddig is dolgoztunk, ha kellett éjszaka is, és megálltunk a lábunkon.

Szomorú az is, hogy tőlünk sajnáljátok a visszaadott állampolgárságot és minden segítséget, de szívesen engednétek be az országba ezer idegeneket, sőt még támogatnátok is őket!

Nagyon lehangoló, hogy folyamatosan panaszkodtok, hogy milyen nehéz életetek van szép hazánkban. Én azt gondolom, hogy egyszer legalább érdemes lenne megállni és megnézni, hogy más országban hogy élnek . Elárulom nektek, hogy nagyon sok országban nem igazán vannak autópályák, elfogadható kórházak, tanintézmények, vagy élhető körülmények és mégis tudnak örülni, szeretni az emberek és jókedvvel dolgozni.

Ne csak nézzetek, hanem lássatok is és ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Érezzétek meg, hogy ha valamit akartok, azért tenni kell, dolgozni, békésen párbeszédet folytatni és főképpen szeretettel lenni egymás iránt. A harag, gyűlölet megöli a lelket és senki nem jut előbb.

Azzal az energiával, amit haragra és gyűlöletre pazaroltok csodás dolgokat lehetnetenni, ami hasznára lenne az egész országnak, magyarságnak.

Nem értem, hogy miért mérgezitek meg a lelketeket és az életeteket? Addig is, amíg mindenki csak a saját maga hasznát lesi, csak az érdekli, hogy neki legyen jobb, addig nem lesz szebb és békésebb világ. A gyerekeink jövője a mi kezünkben van, és ők csak akkor lesznek boldogok, ha béke van.

Hátborzongató az is, hogy arról beszéltek, hogy diktatúra van Magyarországon, úgy hogy közben bármit megengedhettek magatoknak. A diktatúráról mi Erdélyi magyarok tudnánk mesélni nektek, mert mi tudjuk, hogy mi az igazi diktatúra, tudjuk, hogy mit jelent félelemben, rettegésben élni, úgy hogy még a falnak is füle van. Az igazi diktatúrában nem írhatnátok meg a véleményeteket, nem szavazhatnátok szabadon, nem beszélhetnétek, nem szidalmazhatnátok bárkit, nem nyilváníthatnátok szabad véleményt, nem utazhatnátok más országba, nem vásárolhatnátok meg bármit, csak azt, ami van, nem választhatnátok munkahelyet, iskolát, nem tüntetnétek akkor, mikor kedvetek van, és még sorolhatnám, de nem igazán látom az értelmét.

Amit pedig biztos nem tehetnétek meg, most pedig szabadon tesztek, hogy nem szidalmazhatnátok a politikai vezetőket, mert azért halálbüntetés járna bármilyen diktatúrában.

Egy szó, mint száz mielőtt valamiről beszélgetni kezd bárki is, annak nézzen utána, tájékozódjon kellőképpen és utána vádaskodjon.

A magyar anyanyelvünk igazán kifejező, valódi csoda, ezért kérlek benneteket kedves magyar honfitársak, hogy ne gyűlölködjetek, , hanem szeressétek egymást..

Végezetül pedig kívánok mindenki életére áldást, lelkébe békét, szeretetet, örömöt és azt, hogy érezzük mindannyian meg, hogy nem valami ellen kell harcolni, hanem egy nemes célért, a szeretetért és békéért.

UI: mondanivalóm nem politikai meggyőződésből született, hanem azért, hogy megértés szülessen minden magyar ember lelkébe.

Tisztelettel és szeretettel egy Erdélyi Magyar édesanya!