Éppen a várakozás időszakát éled meg? Talán egy munkalehetőségre, gyógyulásra, egy kapcsolat helyreállítására vársz, vagy bölcsességért kiáltasz, mert nem tudod, hogyan tovább? Ezt az állapotot mindannyian ismerjük gyakran fel-felbukkan az életünk során. Ennek ellenére, amikor éppen benne vagyunk, nagyon bele tudunk fáradni a várakozásba. Szívünket gyakran leterheli az aggódás és kétségeskedés. Még az a kísértés is átfut a gondolatainkon, hogy Isten elfeledkezett, vagy talán lemondott rólunk.

A Zsoltáríró is jól ismerte a várakozás idejét. Felkiáltásával igazán azonosulni tudunk: Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? (13:1) Dávid az Úrhoz kiáltott, és nekünk is így kell tennünk. Ha épen a várakozás állapotában vagy, ez az ima neked szól:

Mennyei Atyám,

Úgy jövök eléd, hogy szívem leterhelt a különböző gondolatokkal és érzelmekkel. Ideges és zavarodott vagyok, mert nem tudom merre forduljak, milyen irányba lépjek. Gyengének és elveszettnek érzem magam. Erőtlen vagyok. Aggódom, hogy mit rejt a jövő, és képes vagyok-e elhordozni majd az eseményeket. Legbelül azon gondolkodom, hogy még meddig tart ez az állapot? Egész életemben hordoznom kell ezt a terhet? Miért kerültem egyáltalán ebbe a helyzetbe? Mi történik, Uram?  De legfontosabb kérdésem, hogy hol vagy, Istenem? Miért nem válaszoltál a segélykérő kiáltásaimra?

Annak ellenére, hogy így imádkozom, nagyon jól tudom, hogy pont ott vagy, ahol megígérted. Soha sem hagytál el engem, és soha sem fordultál el tőlem. Meghallod a kiáltásomat. Sőt, még mielőtt kimondanám a gondolataimat, Te már előre ismered azokat, Uram. Te pontosan tudod, hogy mi történik éppen velem, miért vagyok ebben az élethelyzetben, és mit tartogat számomra a jövő. Minden dolog a Te szent gondoskodásod és vezetésed tudtával történik. Még a hajam szálát is számon tartod. Semmi sem lep meg vagy vagy ér váratlanul Téged. Még ez sem amiben éppen vagyok. Bocsásd meg a kétségeimet, félelmeimet, aggodalmamat. Bocsásd meg türelmetlenségemet, miközben várakozom. Bocsásd meg, hogy megkérdőjelezem a számomra rendelt utadat.

Bocsáss meg azért is, hogy nem kerestem jelenlétedet, hanem engedtem, hogy az előttem álló küzdelmek tudata nagyobbá tornyosuljon, mint kegyelmed és irgalmad.

Tisztítsd meg szívemet mindattól, melyek eltávolítanak Tőled.

Mutasd meg, amikor a saját magam istene, a saját magam megváltója akartam lenni. Mutasd meg nekem azokat a bálványokat, melyeket szolgálok és tisztelek, és akiket Teeléd, az egyedüli igaz Isten elé helyeztem. Mutasd fel kérlek azokat a dolgokat, melyekhez egészségtelenül ragaszkodom, amelyekről azt tartom, hogy mindenképpen fontosak a boldogságomhoz, vezess el a bűnbánatra, és segíts, hogy el tudjak fordulni azoktól.

Benned szeretnék bízni, kérlek segíts az én hitetlenségemen! Segíts meglátnom, hogy érdemes a Te időzítésedre várnom. Ahogy a próféta is megfogalmazza Jeremiás siralmaiban: " Jó csendben várni az ÚR szabadítására." (3:26) 

Miközben várakozom, segíts emlékeznem arra  a kegyelemre, melyet Krisztus munkája által megkaphattam. Segíts kérlek emlékeznem arra, hogy az a kegyelem, mely megmentett a keresztnél, velem lesz a mai napon is. Ez a kegyelem működik bennem most is, formál és farag, hogy Krisztushoz hasonlóvá válhassak.

Függetlenül attól, hogy mi történik velem, vagy a jelenlegi körülményeim ellenére is, jól tudom, hogy biztonságban vagyok a Te szárnyaid oltalmában. Semmi sem választhat el a szeretetedtől. Senki vagy semmi nem ragadhat ki a kezedből.

Ajándékozz meg kérlek azzal az örömmel, mely a Veled való kapcsolatból származik, és azon bizonyosságból, hogy Te jól ismersz engem. Töltsd be  a szívemet az evangélium örömével. Erősíts meg Igéddel. Szeretném, ha a zsoltáríró szavai valóság lenne számomra:  Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. (130. Zsoltár 5.)

Segíts hűségesnek maradnom a várakozás idejében. Téged szeretnélek szolgálni és érted szeretnék élni még ebben a nehéz élethelyzetben is. Adj türelmet, hogy elfogadjam a Te időzítésedet.

Jézusért és az Ő nevéért kértem mindezeket,

Áme

n