„Én vagyok az út.” 

Jn 14,6a

Előfordul néha, hogy tétovázol, merj-e Isten elé járulni? Talán mert szeretet nélkül beszéltél valakivel. Vagy olyasmit tettél, amit nem kellett volna. Vagy úgy érzed, nem tudsz megbocsátani. Szoktad ilyesmik miatt úgy érezni, hogy vétked méltatlanná tesz arra, hogy Isten előtt megjelenj?

Az ószövetségi törvény megtiltotta a zsidóknak, hogy Isten jelenlétében tartózkodjanak. A törvény szerint Isten dicsősége a Templomban, azon belül is a Szentek Szentjében székelt, ahova csak a Főpap léphetett be. Isten kiválasztotta ezt a férfit, és megbízta azzal, hogy belépjen a Szentek Szentjébe évente egy alkalommal, hogy engesztelő áldozatot mutasson be a nép bűneinek bocsánatáért.

Miért volt erre szükség? Mert a bűn korlátot emelt Isten és az ember közé. A Főpap a nép nevében áldozatot mutatott be, mert ahhoz, hogy a korlát leomoljon, véres áldozatra volt szükség. Az emberek nem csak egyszer vétkeztek egy évben. Naponta vétkeztek, és vétkeik súlyát cipelték magukkal. Az áldozatbemutatásnak ez a módja egész évben ébren tartotta a bűntudatukat, csak évente egyszer szabadulhattak meg tőle.

El tudod képzelni azt a lelkiállapotot, mikor egyfolytában emlékeztetned kell magadat a bűneidre?

Én el tudom. Nem is olyan régen jöttem rá, hogy én is ilyen lélekkel élek. Valahányszor ingerült voltam, tiszteletlenül beszéltem a férjemmel, vagy nem akartam valamit megbocsátani, falat emeltem önmagam és Isten közé. Szégyent és bűntudatot éreztem, mert nem tudtam jóvátenni, és nem tudtam megváltozni. Beszámoltam róla Istennek, mondtam, mennyire sajnálom, aztán pár nap múlva újra elkövettem.

De nekünk – és ebbe te meg én is beletartozunk – nem kell úgy élnünk, mint az ószövetségi zsidóknak. Jézusban Isten új utat nyitott elénk. Elküldte a Legnagyobb Főpapot, aki maga az Út. Egy jobb út. Isten elküldte Fiát, Jézust, hogy meghaljon értünk a kereszten. Ő egyszemélyben a Főpap és az áldozati Bárány. Jézus áldozatát nem kell megismételni évente, havonta, hetente. Jézus elvégezte az áldozatot, és ez egyszer s mindenkorra megszabadított minden bűntől, amit elkövettek - elkövettünk, vagy el fognak - el fogunk – követni. Vére ontásával Jézus megbocsátotta bűneinket, tisztára mosott, szentté tett Isten szemében.

Jézus így szól: „Én vagyok az út”. Kereszthalála utat nyitott neked és nekem, hogy elérjük őt, a jelenlétében legyünk, és bátran, bízó lélekkel elé tárjuk minden szükségünket, beleértve a bűntudatot is, ami nyomasztja szívünket.

Ha vétkezünk, egyszerűen járuljunk őszinte szívvel Isten elé, kérjük és fogadjuk el bocsánatát, és ezzel bűneink el vannak törölve. Soha többé nem kell éreznünk miattuk szégyent vagy bűntudatot. Drága barátnőm, megszabadultunk! Jézusban Isten egy jobb utat nyitott előttünk!

Drága Jézus, köszönöm Neked, hogy elhagytad égi trónodat, hogy a néped között éljél. Köszönöm, hogy Te lettél a Főpapunk. Köszönöm, hogy lebontottad a falat, utat nyitottál bűneim bocsánata előtt. Adj, kérlek, bátorságot, hogy félretéve szégyenkezésemet és bűntudatomat, trónod elé járuljak, átvegyem bűneim bocsánatát, és ennek szabadságában éljek most és mindörökké.  Ámen.