Egy novellát olvastam régebben, nem tudom már, ki írta, egy legendát mesél el, amely arról szól, hogy amikor a mennyei angyalkórus Betlehem mezején zengte: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség”, az egyik kis angyal hirtelen elhallgatott. És bár csak egyetlen hang némult el a kórusban, mégis megzavarta az egész harmóniát. A körülötte állók is elbizonytalanodtak, és a mennyei énekkar megzavarodott. Szerencsére a tapasztalt, idősebb angyaloknak volt lélekjelenléte, és biztos hangjukkal megmentették a kórust. 

Az egyik főangyal magához intette a kis angyalt, és megkérdezte tőle:

-Miért hallgattál el?

Az így válaszolt:

-Én akartam énekelni. Egészen addig énekeltem is, hogy: „Dicsőség a magasságban Istennek”. De amikor az következett, hogy „és a földön békesség”, akkor összeszorult a torkom. Egyszerre magam előtt láttam a római katonákat, akik itt és másutt háborúznak, leigázzák a népeket, erőszakkal uralkodnak, és eszembe jutott, hogy ezt nevezik ők pax romananak, a római békének.

Eszembe jutott, hogy mennyi békétlenség van az emberek között, hatalmaskodnak egymáson, nincs béke az országban, láttam magam előtt a jövőt, hogy ezt a kis gyermeket is, akinek a dicsőségére most éneklünk erőszakkal fogják halálra küldeni.

Láttam évszázadokat, évezredeket magam előtt, háborúkat, kizsákmányolást, elnyomást, azt, ahogyan a gazdagok erőszakkal elveszik a szegények vagyonát, ahogyan népek és fajok gyűlölik és pusztítják egymást, láttam veszekedő férjeket és feleségeket, szüleik ellen lázadó gyerekeket, békétlen családokat, láttam a munkahelyeken elégedetlenkedő, versengő, könyökölve törtető embereket, láttam a parlamentekben egymásnak eső, veszekedő politikusokat, és mindezt látva nem tudtam énekelni, hogy „és a földön békesség”. 

Más fiatal angyalok is csatlakoztak hozzá, és hangosan mondták: igaza van: a földön nincs békesség. 

-Hallgassatok, - akarom mondani: énekeljetek! – kiáltotta a főangyal. Aztán odafordult újra a kis angyalhoz.

-Szóval téged az zavar, hogy nem látod a békességet a földön, nem hiszed, hogy valóra válhat a békesség az emberek között? Te csak azt az óriási szakadékot látod, ami a menny és a föld között van? Te nem érted, hogy mi történik ezen az éjszakán Betlehemben, és meg akarod érteni, hogy mi történik a világban? Tudd hát meg, hogy mennyei Urunk éppen ezen az éjszakán hidalja át azt a szakadékot, amelyik olyan nagyon zavar téged. Ezért dicsérjük Őt, ezért énekelünk, mert Ő ma éjjel hozta el a menny békéjét a földre, az embereknek. 

-Ó, ha így van, akkor szívesen énekelek, kiáltotta a kis angyal. De a főangyal azt mondta neki: nem, nem fogsz többé velünk énekelni. És nem is térsz vissza velünk a mennybe. Itt maradsz a földön, és mert most már érted Istenünk tervét, te leszel az, aki mindenhová elmész, és vágyat ébresztesz az emberekben a mennyei béke után.

Bemész a házakba, ahol nincs béke a családokban, és megérinted a lelkiismeretüket.

Ott leszel amikor tárgyalnak, üzleteket kötnek, és segíted őket, hogy békésen megegyezzenek.

Velük leszel amikor önzően ki akarják használni egymást, és eszükbe juttatod, hogy felelősséggel tartoznak egymásért.

Sokszor el akarnak majd hallgattatni, kizavarnak, de te ne menj el. Ülj a küszöbükre, és ne hallgass el, zaklasd őket, hogy ne legyen nyugtuk, hogy vágyakozzanak a békességre.

A kis angyal azóta is itt jár a földön, és teljesíti feladatát. Ilyenkor, karácsonykor különösen is aktív. Ilyenkor újra eljönnek angyaltestvérei, a mennyei kórus, és énekükkel segítik munkáját.