Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,13-14)
Gyakran visszagondolok életem múltbeli eseményeire. Néhányat könnyű fölidézni. De amikor a jövőre gondolok, csak találgatni tudok.
Pál apostol is számba vette a múltat és az eljövendőt. De amit a múlt elfelejtéséről írt, azt nem úgy tekintem, mint annak kiradírozását az emlékezetből. Inkább nem akarom engedni, hogy útjába álljon a cél felé vezető törekvésemnek.
A múltam nem mentes a bűnöktől, de mivel Uramnak és Megmentőmnek vallom Jézus Krisztust, ezek megbocsáttattak.
A megváltás, amelyet élete, halála és föltámadása által hozott, mindenkire - rám is - vonatkozik, örök időkre.
A súlyos vagy bűnökkel teli múlt emlékeibe kapaszkodás nem tesz jót jelenünknek, jövőnknek.
Hálásak lehetünk, mert múltunkat Jézus Krisztus a jelen fényévé és a jövő reménységévé tudja formálni.
Múltam emléke segít még nagyobb becsben tartani a valóságot, hogy Jézus Krisztus megváltotta jelenemet és jövőmet.
Imádság: Istenünk, habár nem látjuk a jövőt, tudjuk, hogy ott leszel velünk. Ez több, mint elegendő. Ámen.
Megszabadulhatunk múltunk terhétől, ha jövőnket Isten kezébe helyezzük.
John Eyberg (Oklahoma, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FÉLNEK A JÖVŐTŐL!
Kommentáld!