Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? 

 Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. 

 Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. 

 Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője! 

 Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. 

 Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. 

 Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. 

 Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.

Zsolt;121

EGYETLEN MOSOLY

Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. (Zsolt 121,1-2)

Nagy és sokszor gyötrelmes utat kell megjárnia a léleknek ahhoz, hogy örömét lelje a legapróbb, a legtöbb ember számára már jelentéktelennek, értéktelennek vélt dolgokban is.

Oly' magas a hegycsúcs, hogy reménytelennek látszik a feljutás.

Repülni vágyunk, azonban nem hiszünk álmaink megvalósulásában, nem hiszünk az égi erőkben, és legfőképpen önmagunkban. Pedig Isten a saját képmására teremtett embert olyan "önmegvalósító" erőkkel és adottságokkal ajándékozta meg, amelyekkel hegyeket lehetne elmozdítani már abban az esetben is, ha csupán valóban egy mustármagnyi hitünk volna. 

Ennek a mustármagnyi hitnek a kezdetét jelentheti az, ha az életünk piciny csodáit, szépségeit észrevesszük, mindezt először tudatosan, koncentrálva, majd később már ösztönösen, és vágyakozva, és ezt a megtapasztalt, lélekemelő örömöt másoknak is továbbadva akár egy kedves szó, vagy egy mosoly formájában.

Mindössze egyetlen mosoly elég lehet ahhoz, hogy a borongós színezetű hajnali ég búsan andalgó felhői mögül kinyújtsa felénk simogató karjait a Nap és ez által bizalmunk, hitünk erősödjék akár az isteni Gondviselésben, akár az emberek jóra való törekvésében és növekvő szeretetében.

Imádság: Istenünk, segíts bízni gondviselésedben, és abban az ígéretedben, hogy sohasem hagysz magunkra. Ámen.

Ami számunkra reménytelen, az Istennel lehetséges! 

Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)

IMÁDKOZZUNK EGY AGGÓDÓ EMBERTÁRSUNKÉRT!