Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.

(Lukács 22:62)

A teraszunkon várakoztunk. A Hold sejtelmesen átsütött a fákon,  a kocsi kerekei megcsikordultak a feljáró kavicsán. Amikor kiszállt az autóból, felemelkedtünk a székről, észrevett  bennünket és lehorgasztotta a fejét.

Azért lakott nálunk, mert egy biztonságos helyre volt szüksége. Azon a bizonyos éjszakán nem ért haza a megbeszélt időre. Órákat késett, és annyira aggódtunk érte, hogy a hűvös éjszakában a bejáratnál vártunk rá.

Azt mondtuk neki, hogy majd másnap reggel megbeszéljük a dolgokat.

A következő reggel, amikor beléptem a nappaliba, a szőnyegen ült, fejét a kezébe temette úgy ringatózott.

Ezek után megengeditek, hogy maradjak? - kérdezte.

Tudnia kellett volna, hogy nem fordulunk el tőle és nem küldjük el.

Sajnos nem tudta, a korábbi tapasztalatai alapján remélni sem merte. Úgy gondolta büntetést érdemel. Ha a fizikai büntetést meg is ússza, az a minimum, hogy többé már nem maradhat velünk.

Válaszként férjemmel mellé térdeltünk, átöleltük, és imádkoztunk érte.

Évek teltek el azóta. Mára az említett ifjú apa és szerető férj lett, lelkészként dolgozik, és hitben megerősödött férfiként éli a mindennapjait.

Az Újszövetségben olvashatunk egy másik férfiről is, aki a bűnbocsánat elnyerése miatt aggódott. Péter egész valójával szerette Jézust. Ennek ellenére a Lukács evangéliumának 22 fejezete szerint, azon az éjszakán, amikor Jézust átadták a hatóságoknak, megtagadta, hogy valaha is ismerte Őt. Ezután Péter mélyen megrendülve, aggódva és szorongva, zokogva futott el a helyszínről.

Hála az Úrnak, a történet nem így fejeződik be.

Később azt olvassuk, hogy Péter Jézussal a tengerparton beszélget. (János 21:17) Ebben a tömör beszélgetésben Jézus emlékezteti Pétert, ki is ő valójában. És kihez tartozik.

Igen, Péter hatalmas hibát követett el. Oly hatalmasat, mely emberileg megbocsáthatatlan. Jézus azonban a felszín alatt a szíveket vizsgálja.

Egy kis idő elteltével, Péter tanító és szónok lett, tömegeknek tett bizonyságot Jézusról. (Apostolok cselekedetei 2:14-36). Isteni csodák bontakoztak ki a szeme előtt. Két könyvet is írt, Péter első és második levelét, melyek emberek millióit folyásolták be az egész világon nemzedékeken keresztül.

Bukása után Péter még egyszer megtagadhatta volna Jézust azáltal, hogy elfordul szeretetétől. Akár tudomást sem vehetett volna Jézus szavairól, belecsúszhatott volna abba a hibába, hogy bűne örökre megbélyegezze.

Ehelyett belekapaszkodott Megváltója ígéretébe, mely szerint Jézus elfogadja bűnbánó szívét, és még a történtek ellenére is szereti őt.

Lehet, hogy te is hatalmasat buktál. Leginkább talán az fáj, hogy csalódást okoztál Jézusnak, annak ellenére, hogy nem ez volt a szándékod.

Ebben a sorsdöntő pillanatban van választási lehetőséged:

Vagy engeded, hogy a szégyen érzete fogva tartson,

vagy  belekapaszkodsz Jézus hozzád hajoló szeretetébe.

Valószínűleg bizonyos dolgokat helyre kell hoznod. Az Ő segítségével tedd meg azokat.

Talán azért oly nehéz felállnod, mert önmagad kárhoztatása teljesen lebénít. Engedd el ezt a terhet. Később, ha visszatekintesz majd erre a pillanatra, rádöbbensz, hogy az vezetett vissza Jézus karjaiba, hogy fel mertél kelni.

Talán a korábbi tapasztalataid alapján úgy gondolod, hogy a bukás az elutasításhoz vezet. Úgy gondolod talán, ha egyszer elszúrtad, akkor nincs már lehetőséged a visszatérésre. De ez nem igaz, az igazság a következő mondatokban rejlik:

Isten befejezi a benned elkezdett munkát. (Filippi 1:6)

A bűnbánó szívedre bűnbocsánattal válaszol. (I. János 1:9)

Mennyei Atyád ezen ajándék elfogadása közben átformál téged. (2Péter 1:3)

A fiatalember, aki egykor velünk lakott, a hibái által fejlődött. A fent leírt történet nem egyedi eset volt, és nem is a legnagyobb kihívás, melyet együtt kellett megharcolnunk, de minden egyes esetben, amikor megragadta a szeretetet, ahelyett, hogy megfutamodott volna, egyre inkább erősödött.

Mindaddig a napig, míg rádöbbent, ki is ő valójában, és kihez is tartozik.

A te Istened szeret téged. Életedre vonatkozó terve  nem törlődik a hibád miatt. A mostani kereszteződésnél, fuss kitárt karjaiba, és újulj meg.

Drága Jézus, annak ellenére, hogy legszívesebben elbujdosnék jelenléted elől, segíts kérlek, hogy kinyúlhassak szereteted és megbocsájtásod felé. Taníts hibáimból, és segíts, hogy növekedjem általuk. Köszönöm, hogy reményteljes jövőt ígértél nekem. Jézus nevében, Ámen

(Forrás: Proverbs31, Daily devotionals, January 2, 2015, Will God Forgive Me? Suzie Eller, http://proverbs31.org/devotions/devo/will-god-forgive-me