„Hatvanesztendős volt Izsák, amikor ezek a gyermekek születtek neki.”

Ter.25:26a

Volt már olyan, hogy elfáradtál Isten válaszára várva? Nemrég kezdtem elbizonytalanodni a várakozásban, s bizony, el is fáradtam egy kicsit.

Mindig ugyanazt a régi kérést ismételni napról napra, hónapról hónapra, évről évre. Beszélni Istennek ugyanazokról a régi problémákról, amik újra és újra előjönnek. Belefáradtam. Fárasztott a saját hangom, ahogy ugyanazt a dolgot kértem Istentől, s arra gondoltam, hogy talán Őt is fárasztja, hogy újra meg újra ugyanazt kell hallania tőlem imádkozás közben.

Úgyhogy lehajtva fejemet, megvallottam Istennek, hogy elfáradtam a várakozásban.

Olvasni kezdtem a Bibliában Izsák történetének azt a részét, amikor Rebeka két fiúgyermeket szült neki. Egy mondat különösen megragadta a tekintetemet, vissza kellett térnem rá, és újra meg újra elolvastam. Megdobbant a szívem, mikor rájöttem, hogy Isten ezzel a kis mondattal akar reményt csöpögtetni a lelkembe. Lelki kiemelő filcével épp arra hívta fel a figyelmemet, amire szükségem volt.

A Teremtés könyve 25:26-ban azt olvassuk, hogy Izsák hatvan éves volt, amikor megszülettek az iker fiai. Egyszerű bibliai tény, de számomra azon a napon mélységes jelentése lett. Izsák türelmesen várta, hogy az Úr a tökéletes feleséggel megajándékozza. Negyven éves volt, mikor elvette Rebekát. Ha utánaszámolunk, kiderült, hogy ezután még húsz évet várt, hogy Rebeka gyermeket szüljön neki! Ágyast választhatott volna, hogy utódot nemzzen vele. De nem, ő türelmesen várt Istenre. És türelmes hite megkapta jutalmát.

Izsák sosem adta fel a reményt, hogy Isten lehetővé teheti a lehetetlent. Tudta, hogy Ura gondoskodni fog róla. Ezért folytatta elszántan az imádkozást egy fiúért napról napra, hónapról hónapra, évről évre. Ahogy a Ter. 25:21-ben olvashatjuk, „Izsáknak könyörögnie kellett az Úrhoz”, ami azt jelenti, hogy teljes szívéből, erőteljesen kellett imádkoznia a gyermekért. Nem félvállról említést tenni róla imádkozás közben, hanem „könyörögnie”. Szűkölve, teljes szívvel esdekelnie.

Elképzelem Izsákot, ahogy húsz éven át térdre rogyva, kitárt karral, könnyáztatott arcát a forró, koszos földhöz nyomva szenvedélyesen könyörög az Úrhoz, hogy válaszoljon kérésére.

Biztos fáradt volt ő is a várakozásban, de nem hagyta abba a könyörgést, nem szűnt meg hinni álmai beteljesülésében. És - Isten tökéletes időzítése szerint - az álmok valóra váltak.

Ha már elfáradtál a várakozásban, könyöröghetsz Istenhez úgy, ahogy Izsák tette. Lehet, hogy húsz év múlva válaszol Isten, lehet, hogy húsz perc múlva. Ma mindenesetre merítsünk reményt Izsák történetéből, higgyük, hogy Istent nem fárasztja ismétlődő kérésünk. Ő csak várja a tökéletes időzítést a válaszadásra.

Uram, add, hogy türelemmel és hittel tudjak várni Rád. Segíts, hogy izgatottan várjam azt a napot, amikor megérkezik Tőled az elfogadó válasz a kérésemre. Ámen.

Forrás: Encouragement for today, Tracie Miles, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)