május 4.
ELHAL
"Ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." János
12,24b
Úgy örülök, amikor a magvetésrõl beszélhetek, és a magvetést
végezhetem. Bekerül a mag a földbe, és kezdõdik a munka. A föld nedvessége és
minden, ami a földben van, támadja a belsõ magot. Talán mondod is, hogy mindenki
engem támad és ellenemre van. Hogy kellene elhalni, mire nézve kellene elhalni?
A többiekkel szemben támasztott jogaidra, igényeidre nézve. Mert azért annyit én
is megkövetelhetek, hogy néha egy kis csend legyen körülöttem. Elhalt már a
hiúságod? Észre sem vesszük, milyen hamar kiugrik belõlünk a dicsekedés. Onnan
tudhatom, hogy valami még nem halt el, ha megmozdult. Ha halott volna, nem
mozdulna meg. Jézus tisztasága, szeretete jobban átragyoghatna életeden
keresztül, ha nem mozdulna meg újra a sértõdékenységed. Valaki így mondta: nem
szólok egy szót sem, csak belül. Mindegy, szól vagy nem, elég, ha gondolta:
megmozdult. Nem vetted még észre, hogy Isten minden embert megtervezett
számodra, aki körülötted él? Senki más nem tud úgy bosszantani, csak pont az, ak
i mellettem él. Fogadd el, hogy ezek az emberek a legjobbat munkálják benned: a
halált. "Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad." Láttunk
már olyan kukoricaszemet vagy borsót, hogy kívül maradt a földön. A többi
csírázott és kikelt, addig az ott feküdt egyedül. Az önzõ élet gyümölcstelen.
Nem akarja feladni magát. Elszakad az emberektõl, Istentõl. Milyen rettenetes
lenne, ha így jutnál életed végére, ha így kellene bemenned Isten országába. Mi
lesz a családoddal, azokkal, akiket Isten szívedre
helyezett?!
Kapcsolódó bejegyzések:
Az odaszánt értelem.
Az odaszánt szív.
Az odaszánt fül.
Diotrefesz.