Bizonyára ismerős jelenet, amikor az utcán, vagy a bevásárlóközpontban...szórólapokat osztanak, vagy épp valamilyen terméket ajánlanak. Szinte már látjuk a nézéséből az illetőnek, hogy hozzánk akar lépni. Ilyenkor nagy sietséggel igyekszünk kikerülni őt, vagy ha nem sikerül, akkor gyorsan odabiggyesztünk egy "ne haragudjon sietek" mondatot. Fel sem merül bennünk hirtelen az, hogy ilyen esetben elmegyünk egy áldás mellett. Lehetnénk épp mi áldás annak az illetőnek az életében. Elszalasztunk egy lehetőséget, hogy legalább egy-két kedves szót váltsunk vele. Elmegyünk mellette és visszautasítjuk őt, pedig jóllehet, hogy ő a széles úton jár és bennünket akart az Úr használni abban, hogy bemutassuk neki Jézust. Miért van ez? Mert nem figyelünk az Úrra, csak rohanunk, állandó sietésben vagyunk. Lassítanunk kell, hogy meghalljuk az Úr hangját és meglássuk a lehetőséget arra, hogy áldássá váljunk mások számára. De éppen ez fordítva is igaz.
Sok esetben elsétálunk az áldásunk, a mi Mennyei Édesapánk ajándékai mellett azért, mert "nem érünk rá" , vagy azért, mert az áldás nem olyan csomagolásban érkezik, mint ahogy azt mi elképzeltük. Az Úr nem a mi elképzeléseink szerint mozdul, hanem ahogy Ő jónak látja. És az a legjobb. Belegondoltál már abba, mennyi ajándékot nem vettél át csak azért, mert nem olyan formában jött, ahogy gondoltad?
Egyszer, jó pár évvel ezelőtt volt egy csöppnyi kis látásom. Rengeteg ajándékos dobozt láttam, gyönyörűen becsomagolva. Amíg a szemem ellátott, mindenhol dobozok voltak. Kicsik és nagyok egyaránt. Tengernyi mennyiségben. Megkérdeztem az Urat, hogy mik ezek? Ő azt mondta: Ezek azok az ajándékok, amit nem vettél át.
Az Úr egyszerűen imád adni. Ebben gyönyörködik és örvend, hogy csak ad és ad. A kérdés csak az, hogy mi meglátjuk és átvesszük őket, vagy elsétálunk mellettük??!!
Ne hagyjuk ott azt, amit a drága Urunk nekünk akar adni
Ámen
Kommentáld!