Amikor fiam kétéves volt, nagyon gyakran mondta: „én ededűűű”! Ha a vonat magas lépcsőjére kellett fellépni vagy kinyitni egy ajtót, ő egyedül akarta.
Mennyire megváltozik ez az –
„én egyedül!” akarom csinálni
„én egyedül!” akarok maradni
„én egyedül!” is megvagyok – vágy a későbbiek során.
Isten helyezte belénk már az Édenben, hogy párban, csoportban éljünk, dolgozzunk.
Azonban úgy igazán megszólítani csak akkor tud, ha csendben, egyedül vagyok. A lármában, a családi veszekedésben, a TV háttérzajában, a vidám, ünneplő baráti társaságban nemigen tud szólni a szívünkhöz.
Jákób egyedül vívta ki a győzelmet a Jabbok partján, és vált a csalóból – győzővé.
Dániel egyedül nyerte élete legnagyobb hit-tapasztalatát az oroszlánok között.
Mózes egyedül volt, amikor az égő csipkebokorból megszólította őt az Úr és vezérré hívta el.
Nehémiás egyedül volt, amikor egy éjszaka felmérte a szükségletet, és másnap elindította Jeruzsálem újjáépítését.
Egyedül vagy? Egyedül maradtál? Ne gondold, hogy ez vesztes állapot! Engedd, hogy a Mester szóljon hozzád! Figyelj!
Lehet, hogy életed legnagyobb eseménye épp ma kezdődik!
Ne lázongj!
Isten látja életedet – és használni szeretné.
Engeded Neki – vagy tovább sírsz, hogy egyedül maradtál?
Ma még dönthetsz!
Kommentáld!