Kétezer évvel ezelőtt Isten meghallotta az akkor és a majdan élők segély kiáltását. Bűneink okozta reménytelenség közepette Isten megnyitotta a mennyet, hogy elküldje Királyunkat újszülött csecsemőként.
Dicsősége beragyogta a poros istállót, hirdetve: „ÉN VAGYOK”
Kegyelme így érintett meg bennünket, szentsége így ért el hozzánk. Az Ő Fia így jött el közénk. Azon a dicsőséges éjszakán a gyermek Krisztus hangja REMÉNYT támasztott a sötétségben.
Azért van reménységünk, mert Megváltónk született. Aki megoldást hozott minden fájdalmunkra, minden bűnünkre, minden szükségünkre. Életünk mindazon problémás területére, melyeket a mosolygós fényképek nem mutatnak be. Azokra a pillanatokra, amikor elbukunk. A még megküzdendő harcainkra. Az elutasítottságra, mely még mindig mélyen belénk vág és megsebez bennünket. A még meg nem válaszolt imáinkra.
A térbe pedig ami a jelenlegi állapotunk és reményeink szerinti jövőnk között van, Megváltónk belép, és hirdeti: „ÉN VAGYOK az út, az igazság és az élet.”
Azt kívánom, hogy az Ő útja, igazsága és élete ragyogja be saját és szeretteid életét.
Lysa TerKeurst
Kommentáld!