„Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.”

(1Kor 1,27-29)

Ha az Úr azt mondaná, hogy keres egy nőt, aki segít Neki megvalósítani az Ő tervét, és eleget tenni az Ő szándékainak, megfelelőnek éreznéd-e magad? Kevesen nyújtogatnánk a kezünket, kiáltozva, hogy „Válassz engem, engem válassz!”

Azonban van itt valami, amit jó, ha nem felejtünk el: Isten nem feltétlen a megfelelőt hívja el, de mindig megfelelteti az elhívottat.

Amikor eljött az Úr angyala, hogy Izráel seregének vezetőjévé tegye Gedeont, ő épp a présházban csépelte a búzát (Bírák 6,11-14). De mi már nem a présházban csépelünk. Csak felrepül a búza a levegőbe, hogy a szél elfújja a pelyvát, a nehezebb gabona pedig a földre hulljon.

Akkor miért volt Gedeon a présházban? Hát rejtőzködött. Bizony ám. Annyira megrémítette őt a betolakodó ellenség híre, hogy inkább elrejtőzött. És mégis, az Úr angyala őt szólította meg. „Erős vitéznek” nevezte (Bírák 6,12). Ez azért megmozgatja a fantáziámat: elképzelem Gedeont, ahogy jobbra-balra tekintget, és megkérdi: „Te most hozzám beszélsz?”

Isten nem azt nézi, amit mi. Mi hajlamosak vagyunk azt nézni, mire vagyunk képesek önerőnkből, Isten azonban azt nézi, mit tudunk teljesíteni az Ő erejében.

Vedd figyelembe ezeket:

Jákób csaló volt.

József volt a legkisebb.

Mózes dadogott.

Sára meddő volt.

Dávid csak egy pásztor volt.

Ráháb parázna nő volt.

Péter halász volt.

Pál gyilkolt.

Mária Magdolna démonoktól gyötrődött.

A samáriai asszony ötször ment férjhez.

Timóteus gyáva volt.

Priszcilla sátorkészítő volt.

Bár a világ nem őket választotta volna a nagy nemzetek vagy mozgalmak vezetőivé, mégis ez a néhány férfi és nő volt az, akiket Isten kiválasztott, hogy véghezvigyék az Ő parancsát életük során, az Ő erejével.

„Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” (1Kor 1,27-29)

Nem tudom, te hogyan állsz ezzel, de rám abszolút igaz. És itt van egy még örömtelibb ígéret: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13). Tehát neked is!

Uram, nem tudom, miért engem választottál csodálatos tettek véghezviteléhez, de azt tudom, hogy nem én vagyok a megfelelő, hanem Te, Atyám! Adj erőt gyengeségemben, adj hitet félelmemben, adj erőt erőtlenségemben! Bízom Benned.

 Ámen.