Január 1-jén, Szűz Mária istenanyaságának ünnepén Erdő Péter bíboros mutatott be ünnepi szentmisét az esztergomi bazilikában. A bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Újév napján azt a titkot ünnepeljük, hogy Szűz Mária valóságos Istenszülő. Ez pedig azonnal Jézus felé fordítja a tekintetünket, a betlehemi gyermek felé, akiről hisszük és valljuk, hogy valóságos Isten és valóságos ember.

1. Máriát az evangéliumok Jézus anyjának nevezik (Jn 2,1; 19,25; vö. Mt 13,55). Ugyanakkor éppen Szent Lukács elbeszélésében azt olvassuk, hogy amikor Szűz Mária látogatást tesz Erzsébetnél, Erzsébet azzal a kérdéssel fogadja: „Hogyan lehetséges az, hogy az én Uramnak édesanyja jön hozzám?” (Lk 1,43) Jézus tehát emberként Mária fia, ugyanakkor a Szentháromság második személye, aki öröktől fogva van. Az egyetlen Isten szeretetének titkában az Atyától öröktől fogva születik. Ezért vallja ünnepélyesen az Efezusi Egyetemes Zsinat (431), hogy Mária valóságos Istenszülő.

2. Ezt a hitünket pedig nap mint nap megvalljuk, valahányszor az Üdvözlégy, Máriát elimádkozzuk. Ott ugyanis kijelentjük: „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most, és halálunk óráján!”. Azt kérjük tehát Máriától, hogy értünk mint bűnösökért imádkozzék, hogy eszközölje ki számunkra Isten bocsánatát. Erre a bocsánatra pedig nap mint nap szükségünk van, hogy megújítsuk, hogy helyes úton megtartsuk az életünket, de különösen szükségünk van rá halálunk pillanatában, mert akkor dől el örök sorsunk. Ha tehát a bűnbocsánat isteni ajándékának elnyerésében is Szűz Máriának a segítségét kérjük, nagy és bátor dologért fohászkodunk. Miért gondoljuk azt, hogy Mária segíteni tud nekünk az isteni bocsánat elnyerésében? A választ megkapjuk az Üdvözlégy imádság most idézett szavaiból. Azért gondoljuk, mert ő Istennek szent anyja. Ha pedig a Mindenható rábízta Jézust, a második isteni személyt, aki értünk emberré lett, akkor mi is rábízhatjuk minden gondunkat és kérésünket. Ez a felismerés világítja meg, hogy miért nevezi Máriát az imádkozó Egyház az „Irgalmasság Anyjának” (Mater Misericordiae).

3. Az idén, az irgalmasság szentévében, Szentatyánk újévi üzenetében Isten irgalmasságára utal. Ennek bizonyítéka maga a megtestesülés. Jézus születésével Isten sorsközösséget vállalt az emberiséggel. Ez az igazság segít bennünket, hogy leküzdjük korunk nagy kísértését, a közömbösséget. Ennek legfőbb oka az Istennel szemben megnyilvánuló közöny. Ha nem hiszünk a saját megismerő-képességünkben, ha elutasítjuk, hogy a teremtett világ valóságából objektív irányelvek adódnak az emberi cselekvésre nézve, ha fel sem vetjük, vagy elutasítjuk az Istenre vonatkozó kérdést, akkor rendezetlennek látjuk magunk körül a világot. Egyetlen eligazítónk saját pillanatnyi érzéseink és vágyaink világa lesz. Ebben pedig nincs helye a felelősségnek más emberekért, a jövő nemzedékekért, a teremtett világért.

Ha viszont felismerjük a Krisztusban hozzánk forduló mindenható és irgalmas Istent, akkor értelmet kap az életünk, tudunk figyelni másokra is, tudunk áldozatot hozni a többi emberekért. Mert a közömbösség ellentéte az értékek elfogadása. Ha vannak értékek az életünkben, akkor azokra érdemes törekedni. Ha ezek az értékek nem csupán a saját érzéseink, akkor érdemes figyelni arra, hogy mások is részesüljenek belőlük. De a világnak és az embernek az értéket Isten adja, az ő teremtő terve, bölcsessége és szeretete célt ajándékozott nekünk. Ő az, aki az embert a vele való közösségre és boldogságra hívja. Ő az, aki magához emel minket.

Neki adjunk hálát, és hozzá méltóan igazítsuk életünket az új esztendőben!

Boldogságos Szűz Mária, Isten Anyja, Irgalmasság Anyja, könyörögj értünk! Amen.

* * *

A szentmise záróáldása előtt Erdő Péter bíboros boldog új évet kívánt a híveknek, és minden magyarnak határon innen és túl.

Fotó: Tóth János

Magyar Kurír