„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot." (János 16:33)

Normális esetben a vasárnap a kedvenc napom. De ez a vasárnap más volt. Hajnal fél 4-kor kezdődött egy telefonhívással a nővéremtől: „Kérlek, gyere át hozzám imádkozni.”

Vasárnaponként a nővéremmel, Verinivel általában gyülekezetbe megyünk és vezetjük a dicsőítést és a gyerekszolgálatot. Éneklünk, imádkozunk, és megpihenünk az Úr jelenlétében. Ezért van, hogy ezek a reggelek megtöltik szívem reménnyel és erőt adnak a következő hétre.

De valami nem hagyott nyugodni minket azon a reggelen. Talán csak a dal miatt, amit terveztünk énekelni az istentisztelet alatt. Nem voltunk benne biztosak, miért kell imádkoznunk, de elkezdtük.

Imádkoztunk a beteg, szenvedő gyülekezeti tagokért, azért, hogy az aznapi szolgálat bátorító legyen és igazi Isten tisztelet. Van egy ima, amit viszont a mai napig nem felejtek el: Istenem, add, hogy bármi is történik, téged tudjunk dicsőíteni.

Később, ahogy Verlini és én elkezdtünk énekelni, egy bomba találta el a gyülekezetünket. Több helyen megégtem, és 31 ember meghalt. Utólag megtudtuk, hogy azért támadtak meg minket, mert keresztények vagyunk.

Hogy tudnak tönkre tenni egy olyan szent dolgot, mint a vasárnap? Hogy térhetnénk vissza a dicsőítéshez egy ilyen borzasztó támadás után?

A felépülésem hosszú és nehéz volt. A mai napig vannak nehezebb időszakaim, és nem tudom megmagyarázni, miért történt velünk ilyen fájdalmas dolog. Azt viszont tudom, hogy Istenbe vetett hitem tartott életben és adott erőt a túléléshez.

A János 16:33 ezt mondja: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot."

Az égő törmelékben és a perzselő fájdalomban is ott volt Jézus. Az Ő szeretete és megbocsátása tartotta bennünk a lelket: nincs semmi, semmi, semmi, ami reményt és békét adhat, csak Ő.

Csakis Jézus tudja a rossz dolgokat jókká változtatni. Tartottunk attól, hogy a közösségünk túlságosan fél visszatérni a gyülekezetbe, ehelyett a támadás mélyítette a hitünket, kiszélesítette a lehetőségeinket, amellyel megszólíthattuk környezetünket. A gyülekezetünk ismét megtapasztalta a buzgó dicsőítés áldását. Az emberek átadták Jézusnak az életüket: „Bármi történik, szembe nézünk vele Érted, Uram”. És együtt rájöttünk – még egy ilyen tragikus esetet is – Jézussal együtt igazán megéri megtapasztalni.

Jézus mondta, hogy ha Őt választjuk, szenvedni is fogunk. De azt is megígérte, hogy Ő végig támogatni fog minket, és a fájdalmainkon keresztül megtapasztalhatjuk az Ő szeretetét és megbocsátását felénk és az egész világ felé.

Hiszem, hogy az Úr hívott minket azon a kora reggeli vasárnapon, hogy találkozzunk Vele, hogy felruházzon minket erővel a kihívásokhoz. Felfegyverezte a szívünket, hogy bízzunk benne a nehéz napokon. A világ gyülekezeteinek imáit arra használta fel, hogy egy ilyen elképzelhetetlen tragédia révén felemeljen minket. És hiszem, hogy a mai napig hív minket vissza az ima azon helyére, ahol egyesülhetünk az Ő lelkével és egymással. Jézusban megtaláljuk az erőt a túléléshez, és az éneket, amivel dicsőíthetjük.

Istenem, köszönöm, hogy mindent megadsz ahhoz, hogy a Te kegyelmeddel forduljunk a nehézségek felé. Köszönöm, hogy velem vagy a fájdalmakban. Kérlek, erősíts meg minden embert, akiket ma üldöznek a Te nevedért. Segítsd bennük tudatosítani, hogy nem felejtkeztél meg róluk a szenvedéseikben. Adj meg nekik mindent ahhoz, hogy erősen megálljanak. Jézus nevében, Ámen.

Igazság a mai napra:

„Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. Bízzatok az ÚRban mindenkor, mert az ÚR a mi kősziklánk mindörökre!” Ézsaiás 26:3-4

Rebeka Sri Lankáról

https://www.proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/02/17/the-strength-to-survive