„Mindenre van erőm abban, aki engem megerősít” 

Fil 4:13.

Mikor meglátogattuk a kórházban, az ágyban volt, gyengének, törékenynek látszott. Küszködtem a könnyeimmel, mialatt néztem, ahogy ott fekszik, tehetetlenül a kórral szemben, amely megtámadta szervezetét. Úgy szerettem volna segíteni, de nem tehettem semmit azon kívül, hogy teljes szívemmel vágytam rá, bár fel tudnám tölteni erővel a folytatáshoz.

De az én erőm nem segíthetett rajta.

Később a nap folyamán elővettem a Bibliámat, hogy vigasztalást keressek benne. Rátaláltam néhány versre, melyek betömték szívemben az Isten kedvességét áhító repedéseket. A 4Móz 11:8-9-ben olvastam: „tartsátok meg tehát minden parancsát, amelyet ma meghagyok nektek, hogy elérhessétek, s elfoglalhassátok azt a földet, amelyre átkeltek, és hosszú ideig élhessetek azon a tejjel s mézzel folyó földön, amelyet esküvel ígért az Úr atyáitoknak s utódaiknak.”

Mózes száján keresztül az Úr utasításokat ad az izraelieknek az Ígéret Földjére való bejutásukkal kapcsolatosan. Eszükbe juttatja a vándorlásuk során történt csodákat. Engedetlenségeik történetét ismerve, Isten tudta, hogy könnyen kísértésbe esnek, könnyen elfordulnak Tőle, s ezzel elveszítik lelkük erejét.

A Mózes 4. könyvében az Úr a prioritásokra hívja fel az izraeliták figyelmét. Figyelmezteti őket, hogy az engedelmesség az egyetlen út, ami erőt ad ahhoz, hogy belépjenek az ígért helyre. Meg akarta értetni velük, hogy nem fognak erőt kapni abból, ha vágynak a jóra, ha elhiszik az Ő létezését, ha különböző rituálékat és áldozatokat mutatnak be a tiszteletére. Csak akkor lesz erejük, ha engedelmeskednek Neki és az Ő igéjének. Ki is mondja a 18. versben: „Véssétek e szavaimat szívetekbe-lelketekbe”. Erejük onnan származik, hogy teljes szívvel engedelmeskednek Isten parancsainak.

Isten meg akarja értetni velünk, mennyire fontos, hogy minden nap engedelmesen kövessük Őt. Azt kéri, hogy engedelmeskedjünk Neki életünk nagy dolgaiban, de az apró mindennapi dolgokban is. Ha így teszünk, állandóan feltölti lelkünket erővel. Ez az erő alkalmassá tesz a nehézségekkel való szembenézésre akkor is, ha úgy érezzük, egy-egy helyzet felülmúlja emberi erőnket. Akár mi fekszünk a kórházi ágyon, akár mellette állunk.

A napi engedelmességben találjuk meg azt az érzelmi erőt, amivel az Ő békéjében maradunk a kételyek és félelmek között; amivel az Ő örömében maradunk, ha nem találunk okot az örvendezésre; erősek maradunk a hitben akkor is, ha a dolgok reménytelennek látszanak; és erősek akkor, amikor életünkben a fájdalmas történések veszik át a főszerepet.

Akár ahhoz kell az erő, hogy megvigasztaljunk valakit, akit szeretünk, akár saját küzdelmünkhöz, az Istennek való engedelmességre fókuszált élet rátapad a forrásra, ahonnan erőt szívhat magába – annyit, amennyire szüksége van.

Minden reggel, mikor felkelünk, eldönthetjük, honnan jöjjön az erő az aznapi tennivalókhoz, megpróbáltatásokhoz. Magunkra támaszkodunk vagy Istenre?

Ha fizikailag gyengék vagyunk is, lelkünk erős maradhat, ha a végtelen erő igaz forrására tapasztjuk szívünket.

Uram, kérlek adj erőt a mai naphoz. Segíts, hogy Rád támaszkodjam. Fáradt és gyenge vagyok, szükségem van a Te erődre, hogy szembenézzek ezzel a nehéz helyzettel, hogy elviseljem a fájdalmat. Vonj közelebb magadhoz ebben az egészben. Ámen.