„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda a másik arcodat is.” Mt 5,38

Jack elém tolta a papírokat az asztalon. Két szemöldöke összeért, ahogy szúrósan rám nézett.

„Mi baj?”- kérdeztem.

„Legközelebb, ha valamit meg akarsz változtatni, előbb kérdezd meg” – morogta, majd sarkon fordult.

Apró kis változtatás. De hát ezért kaptam a fizetésemet. Nem mintha váratlanul ért volna. Egyik munkatársam előre figyelmeztetett: „Személyesen felelős legalább két kollégánk távozásáért.”

Ahogy múlt az idő, egyre jobban nehezteltem Jack-re, pedig ez ellentétben állt azzal, amiben hittem: nyújtsd oda a másik arcodat is, és szeresd ellenségedet.

Gyakran igazolva láttam az érzéseimet. Sok alkalma lett volna rá, hogy kedves legyen, ő mégis arcomra csapott a szavaival, bármelyiket tartottam felé.

Máskor meg bűntudatom volt, és imádkoztam, hogy múljanak el ellenséges érzéseim Jack-kel szemben. Pedig valljuk be az igazat, inkább akartam megmondani neki a magamét, mint hogy szeressem.

Tudtam, hogy meg kell kapnia, amit megérdemel. Bementem az irodájába, hogy majd én megmondom neki. Ahogy kinyílt az ajtó, Jack felnézett:

„Mi van?” – kérdezte élesen.

Istenem, segíts, imádkoztam.

„Jack, senkitől nem néztem még el, hogy úgy beszéljen velem, ahogy te szoktál. Szakmailag helytelen, amit teszel, és én is hibázom, ha hagyom.”

Láthatod, hiába akartam neki odamondani szemtől szembe úgy, ahogy ő szokta, képtelen voltam rá. Mert nemrég az Úr újra elém adta, amit tanított a Máté 5,38-ban.

A Törvény idején a büntetésnek illeszkednie kellett a bűnhöz. A farizeusok előbb szó szerint értelmezték, majd szigorították ezt a szabályt. Ha valaki ellopott egy kenyeret, mert éhes volt, büntetése már túlnőtt a bűnén: levágták a kezét.

A szemet szemért törvénye helyett Jézus azt tanította, hogy ha találkozunk egy gonosz valakivel (aki lehet egy kötekedő ember, egy aljas ismerős, valaki, aki uralkodni akar rajtad, vagy rosszat forgat a fejében), és megüti a jobb arcodat, erőszakos válasz helyett tedd az ellenkezőjét.

A kötekedő embernek válaszolj kedvességgel.

Ahhoz, aki állandóan ingerel, légy türelmes.

Ez nem csak szemben állt a farizeusok Törvény-értelmezésével, de békés reagálásra tanít, ami az önuralommal és kedvességgel elvágja az erőszakos cselekedetek láncolatát.

„Jack, megígérek valamit. Én mindig tisztelettudóan és kedvesen fogok viselkedni veled. Megérdemled. Mert erre valók a barátok.” Felálltam a székről, és elhagytam a szobát.

Egy évvel később megtudtam, hogy mellrákom van. Harminckét éves voltam, három aranyos kisgyermekkel. Megrémültem. A műtét, a kemó és a sugarazás után sem volt jó a diagnózis.

Az emberek nem tudták, mit mondjanak, hogyan viselkedjenek. Féltettek. Egy-egy alkalommal annyira sötétnek tűntek a kilátások, hogy Istenhez könyörögtem egyetlen reménysugárért.

Az utolsó, kórházban töltött napon a kórterem ajtaján beáramló fényt elsötétítette egy férfialak. Jack állt gyámoltalanul a küszöbön. Odajött az ágyamhoz, és szó nélkül az éjjeliszekrényre tett egy csomagot. Néhány virághagyma volt benne.

„Tulipánhagymák” – köszörülte meg a torkát. „Ha hazamész most, ültesd ki őket a kertbe, tavasszal majd kibújnak.” Testsúlyát áttette a másik lábára, és folytatta: „Csak azt akarom, hogy tudd, én hiszem, hogy látni fogod, amikor kibújnak.”

Épp ezekre a szavakra volt szükségem. Ez volt a reménysugár, amit kértem.

Következő tavaszon végignéztem, ahogy a fiatal tulipánok áttörik a talajt, aztán az azt követő tavaszon is. Idén már 21 éve gyógyult vagyok.

Egy alkalommal, sok évvel ezelőtt imádkoztam a reményt adó szavakért, és egy szűkszavú férfi épp azt mondta és tette, amit kellett.

Hát nem erre valók a barátok?

Uram, köszönöm, hogy barátom vagy még azokon a napokon is, amikor tüskés vagyok. Te türelmes vagy. Kedves vagy. Segíts, hogy egyre jobban hasonlítsak Hozzád. Jézus nevében, Ámen.

(Suzie Eller: That’s What Friends Do, Encouragement for Today, ., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu