„Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” Fil 4,7

Jackson, a fiam, néhány éve írt egy iskolai dolgozatot a korrupcióról és kapzsiságról, mely polgárháborúhoz vezetett a szülőhazájában. Csakhogy ez a dolgozat nem egy történelmi esemény leírása volt kutatások alapján. Jackson és öccse, Mark maguk is átélték a szörnyű háború rémségeit. Életük első éveit a fiaim egy Isten háta mögötti árvaházban töltötték Libériában, Afrikában.

A dolgozatban azt is leírta Jackson, milyen érzés volt meztelenül a szemétben turkálni kidobott ételkincsek után. 

Kidobott ételkincsek.

Még ma is nehezen tudom visszatartani a sírást, mikor ezeket a szavakat írom. Ő az én fiam.

Ugyanakkor, a leírt szörnyű körülmények ellenére a gyermekkori visszaemlékezésen megmagyarázhatatlan békesség húzódott végig. Isten jelenlétének tudatából fakadó békesség. 

Aki alapvetően hálás, annak a lelkében béke van. Ez pedig abból ered, hogy észreveszi a dolgokat, megáll, és aztán dönt.

Bármilyen körülmények között észreveszi azt, amiért hálás lehet.

Megáll, és tudatosítja, hogy az a valami Isten jelenlétére utal.

És úgy dönt, hogy mindaddig Isten jelenlétére figyel, míg az Ő hatalmas békéje el nem árasztja a lelkét.

Meg tudjuk tenni? Figyelünk, hogy észrevegyük a jelet, megállunk, és az Istenre figyelést választjuk? Hálásak leszünk minden helyzetben?

A Szentírásban sok helyen rátaláltam a hálaadás erejére. Hogyan imádkozott Dániel közvetlenül azelőtt, hogy az oroszlánok vermébe dobták, ahol megtapasztalhatta, hogy Isten bezárta az oroszlánok száját? – Hálaadással.

A hal gyomrában töltött három nap után, épp mielőtt kiszabadult volna, hogy imádkozott Jónás? Hálaadással.

Mire int a Fil 4,6, hogyan imádkozzunk, ha aggódunk valamiért? Hálaadással.

És mi következik mindegyik felsorolt esetben a hálaadás után?

Béke.

Hatalmas, megmagyarázhatatlan, mérhetetlen béke.

„Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban” (Fil 4,7).

A hálaadás szó egyik jelentése a hivatalos, Webster-féle értelmező szótár szerint: „Isten jóságának nyilvános elismerése vagy megünneplése”.

Ma vajon hogy tudnánk megünnepelni Isten jóságát?

Talán határozzuk el itt és most, hogy mi is figyelünk, hogy észrevegyük, megállunk, hogy értelmezzük, és a szívből jövő hálaadást választjuk.

Uram, segítenél, hogy észrevegyem, mi az, amiért hálás lehetek, bármi történik? Hogy hajlandó legyek mindig megállni, és tudatosítani, hogy az a valami a jelenlétedre utal? És kérlek, segíts, hogy ne szakadjon el figyelmem jelenléted valóságától mindaddig, míg békességed elönti a lelkemet, és segít, hogy mindent tisztábban lássak. Köszönöm neked, hogy a hála mindent át tud alakítani.  Ámen.

Lysa TerKeurst: The Treasure of Thrown-Away Food, Encouragement for today.