A 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve június 14-én regionális találkozót tartottak a szilágysomlyói Nagyboldogasszony-templomban, az esperesi kerület hívei és papjai részvételével.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében ez volt a második ilyen jellegű találkozó. Selymesilosváról, Szilágycsehből, Sülelmedről, Zilahról, Berettyószéplakról, Zsibóról, Érmindszentről, Tasnádról, Tasnádszántóról, Királydarócról, Krasznáról és Kárásztelekről érkeztek a zarándokok.

Kuglis Gábor Levente plébános köszöntötte a szilágysomlyói templomban összegyűlteket. A találkozó moderátora Bodor Zoltán tasnádi plébános volt. Bevezetőjében az apostolok magatartására, Jézus Krisztus melletti radikális elköteleződésükre hívta fel a figyelmet. A tanítványok mindent hátrahagytak, és követték Jézust. A mai ember életében sok esetben nagy hiányosságot jelent a radikális elköteleződéstől való félelem, nemcsak Jézus Krisztus mellett, hanem sok egyéb értéket illetően is. A hit útját járni a legkönnyebben a szeretet által lehet. A feltétel nélküli szeretet nagy kincs, ami által közelebb tudunk kerülni Jézushoz – mondta Bodor Zoltán.

A zarándokok aktívan bekapcsolódtak a programba. Az egyik résztvevő tanúságtételében arról beszélt, hogy a szentáldozás mind a mai napig a legnagyobb lehetősége a Jézussal való találkozásra. 

A találkozó szentmisével folytatódott, amelyet Böcskei László nagyváradi megyéspüspök mutatott be, a jelenlevő papok koncelebrálásával. A szentmise elején a főpásztor hangsúlyozta, a mostani tematikus találkozó kapcsolódik az elmúlt év témájához. Míg a múlt évben a hit gyökereire fektettek nagy hangsúlyt, idén a hit forrása kerül középpontba. A forrás a legfontosabb, mert ebből tudunk élni – emelte ki Böcskei László.

Nagy Jácint kárásztelki plébános mondott szentbeszédet, melyben leszögezte: sokszor összecsapnak felettünk a hullámok. Segítségért kiáltanánk, de nem tudjuk, kihez. Pedig Jézus itt van velünk, itt van templomainkban, itt van a szentmisében. Ennek ellenére az esendő ember kétségbeesik. Sokan elhagyják Istenbe vetett hitüket, szembefordulnak a Teremtővel, akitől minden jóság és szeretet származik. 

A keresztény hit a személyes tapasztalatra és mások tanúságtételére épül. Szükségünk van arra, hogy segítséget kapjunk azoktól, akik már végigjárták az utat. A tizenkét év óta beteg asszony félelmét legyőzte az Isten iránti bizalom, s végül elég volt Jézus ruhája szegélyét érintenie (Mt 9,22). „Bízzál leányom, hited meggyógyított” – mondta Jézus az asszonynak. 

Jézus Krisztus az élő víz forrását nyújtja számunkra az Oltáriszentségben való jelenlétével; gyógyulást és új életet ajándékoz, ahogy Jairus lányával is tette. Jézus ma is azt mondja: Ne félj, csak higgy Istenben! Képes csodát végbevinni a mi életünkben is, ha hiszünk, ha a hit élő bennünk. Ha nincs hitünk, megmaradunk a bűnben, Isten nem ismerésében, elmerülve az élet értelmetlenségében. A hittel elkezdünk létezni. A hit bizodalmas válasz Isten végtelen szeretetére. A hit elragadtatás, isteni igézet, mely átjárja létünket; Jézus teljes istenemberi valóságának, nem csak egy-egy tanításának vagy tettének elfogadása – hangzott el a prédikációban, melynek végén a szentmise szónoka kiemelte: akinek hite van, Istenre bízza életét. Pál életének egy sötét pillanatában ezt mondta: „Tudom jól, kire bíztam magam!” Istenre bízni magunkat azt jelenti: hiszem, hogy Isten elvezet az életre.

Forrás: Józsa Nándor Lóránd/hirek.varad.org

Fotó: a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Facebook-oldala

Magyar Kurír