Egy ölelés

Egy francia katolikus fiúgimnáziumban az egyik osztályfőnök a hétvégére hazautazó osztályának egy rendkívüli feladatot adott. Hazaérve a diákoknak, se szó se beszéd, meg kellett ölelniük az édesapjukat, majd egy rövid fogalmazásban megörökíteniük az eseményt, illetve mindazt, ami történt. A rövid szabadság után mindenki visszautazott a tanintézetbe, de erről a feladatról – mintha csak valami tabu lett volna – szinte egyetlen szó sem esett a fiúk között.

Aztán elérkezett az osztályfőnöki óra, és a tanár rákérdezett a hétvégi apaölelésre. Az osztályban szinte tapintható volt a feszültség, ezért a legjobb tanulót szólította fel elsőnek. A fiú felolvasta a rövid fogalmazását, amelyben arról számolt be, hogy az apja nagyon elcsodálkozott az ölelésen, és meg is kérdezte, hogy miért kapta. Aztán sorban következtek a többiek: volt, akinek az apja annyira megdöbbent, hogy aznap ki sem jött a dolgozószobájából. Akadt olyan édesapa is, aki megkönnyezte az ölelést, és olyan is, aki annyi zsebpénzt adott a fiának, mint addig még soha. Egyetlen apa sem hagyta válasz nélkül a gyermeke gesztusát.

Jézus az elsőszülött a halottak közül. Benne áll fenn minden, benne lakik az egész teljesség. Ő a mi szamaritánusunk, aki azért jött, hogy irgalmasságot cselekedjen az emberiséggel. Ennek meg kell érintenie, és válaszra kell ösztönöznie bennünket. Az irgalmasság, a megbocsátás, a felebaráti szeretet törvényét Jézus hozta közel hozzánk. E törvényeknek itt kell lenniük a szánkban és a szívünkben. Ez a vallásos élet, ez a Krisztus-követés: hogy a tetteinket Jézushoz szabjuk. Ez lehet a válaszunk arra, hogy Jézus eljött közénk, és átölelte az emberiséget.  

Az irgalmas szamaritánusról szóló történetben Jézus egy törvénytudónak adott válaszában mondta el az egyik legszebb példabeszédét, amely arról szól, hogy ki is az ember felebarátja. A szavaiból nyilvánvalóvá lett, hogy minden ember a felebarátunk. A találkozásról szóló beszámoló Jézus szavaival végződik: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedj!” Hasonlóképpen. De nem egy képzeletbeli szereplőhöz, hanem Jézushoz hasonlóan, akinek megesett a szíve az emberiségen.

Pék Sándor