Hívás a személyességre

Nemrégiben egy nagy cég karácsonyi kisfilmet készített. Tíz családban kérdezték meg a gyermekeket, hogy mit is szeretnének kapni karácsonyi ajándékként a „Jézuskától”.

A gyermekek természetesen örömmel írták meg a listát, sorolva a különböző játékokat. Majd egy újabb levelet írtak – innen a kisfilm angol címe is, „The Other Letter” –, amelyben azt fogalmazták meg, hogy mit kérnének szüleiktől a közelgő karácsonyi ünnep kapcsán. Itt már jobban eltöprengtek a gyerekek, majd megszülettek az újabb levelek. S megkapó látni a kisfilmben a szülők arcát, amint hallgatják gyermekeik sorait: azt kérik, hogy töltsenek kicsit több időt együtt; hogy vacsorázzanak többet velük együtt; hogy játsszanak együtt; hogy egy egész napot legyenek együtt. Igen, a gyermekeknek elsősorban szüleikre van szükségük személyesen, s csak utána játékokra, egyebekre.

A mai ószövetségi olvasmányban és az evangéliumban arról hallunk, hogy Isten vendéggé teszi magát. Helyzetet teremt, hogy vendégül láthassuk, befogadhassuk személyes világunkba, hogy találkozhassunk. Isten – s ez az egész Szentírás és üdvtörténet nagy üzenete – keresi az embert, vágyik az emberrel való találkozásra. Ő jön, közeledik.

S az evangéliumi részletben azt láthatjuk, hogyan fogadja be két asszony, Márta és Mária a hozzájuk betérő Urat. Márta a vendéglátás aktív dolgaiban serénykedik, hogy legyen mivel megkínálni Jézust, Mária pedig egyszerűen odatelepszik a Mester lábához, s hallgatja a szavait.

Aligha szabad szembeállítani e két asszony magatartását, maga Jézus is bizonnyal szívesen fogadta az elé adott étkeket is. Nem szembeállítás ez a történet, inkább meghívás. Mi is az igazán fontos, amikor Jézus közelében vagyunk? S eszünkbe juthat a kisfilm a gyermekek kéréseivel. Mintha maga Jézus e történetben a személyességre hívna minket. Ő közeledik, keresi a velünk való kapcsolatot, s arra hív, hogy keressük azokat az alkalmakat, amikor ténylegesen befogadjuk Őt, amikor tényleg találkozás alakulhat ki közte és köztünk.

Nyári szünidőben járunk, amely sokunk számára a családdal, házastárssal, gyerekekkel való hosszabb együttlét ideje – akár nyaralás keretében, akár odahaza –, s alkalma az egyéni reflexiónak, csendesebb gondolkodásnak és a lelkigyakorlatoknak is. A mai evangéliumi történet hívását meghallva próbáljunk figyelni arra, hogy teremtsünk teret, helyet, időt a személyes együttlétekre, akár szeretteinkkel, akár jóságos Istenünkkel. Vállaljuk a személyesség hívását, kihívását, amely nem „ezt-azt” kér tőlünk, hanem minket, magunkat, személyes valónkat. S épp így teszi lehetővé kapcsolataink elmélyülését, felfrissülését, s így tapasztalhatjuk meg, hogy személyünkben vagyunk ajándékok egymás számára.

Labancz Zsolt SP/Magyar Kurír