Zsinórmérték

A zsinórmérték, a kifeszített zsinór segít bennünket abban, hogy két pont között mindent egyenlő módon mérhessünk. Az evangéliumban a főparancs így szól: szeretni Istent és a felebarátot. A zsinórmérték egyik vége – szeretni Istent – vitán felül állt már Jézus korában is, és ma is magától értetődő a vallásos emberek számára. A zsidóság napjában kétszer elmondott imádsága, a Második Törvénykönyvben olvasható Smá Jiszraél (MTörv 6,4) is megingathatatlanul tanúsítja ezt: „Halljad, Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk...” E szavak folytatását idézi Jézus: teljes szívvel, teljes lélekkel, egész értelemmel szeretni Istent. Sziklaszilárd pont Isten szeretete, amelyhez a szívünket, a lelkünket rögzíthetjük: nem kell félnünk, hogy bármi másra, valami pótlékra is szükségünk lenne. Rábízhatjuk az értelmünket, benne, aki örök és teljes bölcsesség, nem fogunk csalódni. De mi legyen a zsinórmérték másik végpontja? Jézus a sok ószövetségi parancs közül kiválasztja az egyiket: Szeresd felebarátodat úgy, mint saját magadat (Lev 19.18). Vajon nem ferdül-e el ez a mérték, ha a végtelen Isten felé irányuló szeretetünk mellé odatesszük a véges emberhez fűződő viszonyunkat, s ráadásul önmagunk szeretetét tesszük meg ellenőrzési pontnak?

Jézus a két parancs összefűzésével válaszol e kétségekre: „első és legfőbb parancs” – mondja az Isten szeretetére, majd így folytatja: „a második hasonló ehhez”, végül lezárja: „e két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták”. A magától értetődő istenszeretet mellé, mint a napi Smá imát, oda kell tenni az emberszeretetet: ezzel új fókuszt adott az ószövetségi tanításnak. Jézus követői istenszeretetüket kétezer éve igyekeznek megélni az emberszereteten keresztül, például jótettek gyakorlásával, a szociális igazságosság előmozdításával, szeretetszolgálattal. Egyáltalán nem zavaró, hogy Jézus az önszeretetet teszi meg ellenőrzési pontnak, hiszen magunkról pontosan tudjuk, mi jó nekünk, és mi bánt meg bennünket.

Korunk kérdése inkább talán fordítva vetődik fel: régóta ismerjük az Isten nélküli emberbarátságot, vajon nem elég-e ez nekünk? Valóban, humánus gesztus istenhit nélkül is létezik. Azonban nekünk, Jézus követőinek nem ez az utunk. Mi a két biztos ponthoz rögzített zsinórmértékkel mérjük gondolatainkat és tetteinket. Nehéz egy vékony zsinórhoz igazodni, de nem mondhatunk le e két szeretet egymást kiegyensúlyozó és megerősítő feszültségéről.

Füzes Ádám/Magyar Kurír