A Tihanyi Bencés Apátság társvédőszentjére, Szent Ányos püspökre emlékeztek ünnepének előestéjén, november 16-án.

A tihanyi bencések és az egyházközség hívei együtt ünnepeltek barátaikkal és vendégeikkel – pannonhalmi, győri és bakonybéli szerzetestestvéreikkel; csornai premontreiekkel és zirci ciszterciekkel, egyházmegyés paptestvérekkel, a veszprémi szeminárium elöljáróival és növendékeivel, valamint a bencés öregdiákokkal.

Az ünnep bevezetéseként a Porta Pacis Látogatóközpontban bemutatták az Isten békéje – bemutatkoznak a tihanyi bencések című új imázsfilmet.

Ezt követően a Pisky sétányon megkoszorúzták az alapító királyi pár szobrát, emlékezve arra, hogy a török kor, a végvári időszak elmúltával, háromszáz éve, 1719-ben tértek vissza a magyar bencések az ősi falak közé.

Mihályi Jeromos perjel, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója szentbeszédében rávilágított Szent Ányos püspök üzenetére, a tihanyi szerzetesközösség történelmi örökségére és küldetésére: „I. András király 1055-ben a Boldogságos Ányos és a mennyekbe felvett Szűz Mária égi oltalmába helyezte monostorunkat és az itt élő szerzetesközösséget… Szent Ányos püspök személyében ma egyszerre ünneplünk egy őrt, akit Izajás szavai szerint Isten az új Jeruzsálem falára állított, hogy óvja és védelmezze a keresztény közösséget, és egyben ünnepeljük a győztest, aki oszloppá vált Isten örök templomában… Nekünk is olyan őrökké kell válnunk, kik nem a monostor falait, nem épített templomokat és nem családi házakat féltenek, hanem azokat az embereket, akik Isten népét alkotják. Tennünk kell ezt megélve Isten felénk irányuló és elfogadó szeretetét.”

A tihanyi perjel kifejezte a tihanyi közösségnek Isten iránt való nagy háláját: „1055 óta az itt élő szerzeteseket sok kihívás érte. Testvéreinknek többször kellett elhagyniuk a számunkra az új Jeruzsálemet jelentő tihanyi monostort. Így történt ez a török hódítások alatt is, mikor apátságunkat végvárrá alakították, és megszűnt a szerzetesi jelenlét Tihanyban. Isten kegyelméből, és hisszük, hogy Szent Ányos püspök közbenjárására, 1719-ben, lassan háromszáz éve újra magyar bencés szerzetesek imádsága kezdte betölteni az egyik első magyar király sírját őrző apátság falait.”

Az ünnepi szentmisében Mogyorósi Ányos egyszerű fogadalmat tett. A szerzetest így buzdította az elöljáró: „Védőszented, Szent Ányos példájából merítve legyen bátorságod a külső és belső nehézségekkel szembeszállni, legyen erőd az imádságban egyre jobban elmélyülni, hiszen ez az Istennel való közösségünk záloga, és legyen örömöd a velünk való közösség megélésében.”

A szentmise befejező áldása előtt a Tihanyi Bencés Apátság szerzetesközössége Vajda Sámuel-emlékérmet adományozott az apátság megújulásáért végzett kiemelkedő szolgálatáért Németh Katalin okleveles építészmérnöknek, műemléki felügyelőnek; Haris Andrea művészettörténésznek és László Csaba régésznek.

*

A Tihanyi Bencés Apátság közössége a 2019-es esztendőben arra fog törekedni, hogy méltó módon emlékezzék meg a magyar bencések visszatérésének 300. évfordulójáról. Az emlékév alkalmából új, modern, látványos, okoseszközökkel ellátott történeti kiállítás nyílik az apátságban 2019 tavaszán.

Forrás és fotó: Tihanyi Bencés Apátság

Magyar Kurír