Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.  Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek. Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk! Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt.  Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.  Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.

Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.2Kor 4,8-18.

FEKVŐRENDŐR

A mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk. (2Kor 4,17)

Az orvosom aggódó szavai váratlanul értek: "Mike, az eredmények pozitívak. Prosztatarákja van." A diagnózis miatt összezavarodtam és megszédültem. Amikor elmondtam a feleségemnek és gyerekeimnek, sírtak. Engem is félelem töltött el. 

A 22 éves fiam megrendülésemet látva vigasztalt: "Apa, tekints erre úgy, mint egy fekvőrendőrre." A rák csupán egy bukkanó az élet útján? Napokig mérlegeltem a szavait, majd rájöttem, hogy van bennük valami bölcsesség.

A diagnózis arra ösztönzött, hogy "eresszem vissza a gázpedált", hogy lelassítsak, és arra figyeljek, ami igazán fontos, és gondoljam át a magától értetődőnek tűnt dolgokat: az Úrral való kapcsolatomat, a házasságomat, de még a holdfényes égbolt szépségét is. 

Egy bibliai igeszakasz vigasztalást adott: "Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk." (2Kor 4,16-17) Ez az ige földi megpróbáltatásokat helyez kilátásba.

Nem számít, mennyire komoly vagy hosszú egy megpróbáltatás.

Amikor az örökkévalóságból tekintünk majd vissza rá, akkor csak egy-egy fekvőrendőrnek (bukkanónak) látszik majd a hazafelé vezető úton.

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy a veled való kapcsolatunk megtart minket, bármit hozzon is az élet. Ámen.

A bajok csak bukkanók az életutunk során. 

Michael Lewis (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI SÚLYOS BETEGSÉGGEL KÜZD!