„előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.”

 Jn 10,4b

Képzeld el, hogy a következő vasárnap Jézus besétál a templomotokba. Felismernéd? Fiatalabb koromban igennel válaszoltam volna, azt képzelve, hogy lebegő fehér köntöst viselne, mint a képeken a vasárnapi iskolám falán.

Ma már szinte biztosra veszem, hogy öltözködésével nem válna ki közülünk.

Vajon mi lenne rajta? Egyesek talán úgy képzelik, hogy öltönyben, nyakkendőben jelenne meg. Mások úgy gondolják, hogy hosszú ujjú póló meg terepszínű nadrág lenne rajta. Szerintem pólóban és farmerben jönne, ha az a többség viselete. Az írásokból úgy látszik, bármilyen társaságban otthonosan mozgott.

A kérdés persze elméleti, mert a Biblia szerint egyértelműen felismerjük majd Jézust, mikor újra eljön (olvasd el az Ő saját szavait erről a Máté 24,23-27-ben). Mégsem haszontalan elgondolkoznom ezen a kérdésen, mert feléleszti bennem a vágyat, hogy annyira megismerjem Jézust, hogy bárhogy nézzen is ki, bármi legyen is rajta, felismerjem.

Igenis fel lehet ismerni valakit, akit sose láttál. Úgy ismerkedtem meg Jézussal, hogy olvastam a Bibliát. Nagyon szeretem az Újszövetséget – Jézus életének, tanításainak történetét és azokét is, akik elkezdték felépíteni az egyházat Jézus feltámadása után. De ha csak annyit tettem volna, hogy olvasás után becsukom a Bibliámat, és lerakom az éjjeli szekrényemre, csak tudnék Róla, de Őt nem ismerném.

Ehelyett, én személyesen szerettem volna megismerni Jézust magát. Nagyon fontos hinni azt, hogy ez lehetséges.

Mint egy barátságban, próbálom megérteni a gondolatait, a véleményét dolgokról. A véleménye, az értékek, amik számítanak neki, fontosak számomra. Szavait olvasva, próbálom átérezni, amit ő érzett. A Jézussal való szoros barátság gyakorlatot, őszinteséget kíván tőlünk, mint bármilyen közeli kapcsolat, amit ápolunk.

Egyik reggel hagytam a koszos edényeket, a szennyes ruhát, s csak ültem az asztal mellett. Két kezemmel a csészémet markoltam, amiben kávé gőzölgött, nagyot sóhajtottam, s próbáltam megnyugodni az öt gyermeket iskolába indító reggeli hajsza után. Abban a csendes percben úgy láttam, hogy Jézus ott ül velem az asztalnál. Olyanszerű volt, mint a képeken, barna haja volt, kedves arca, meleg tekintete. Nyugodtan, teljes figyelemmel fordult felém. Csodálatos volt. Felismertem, mert sok időt töltöttem azzal, hogy megismerjem. Minél inkább vágyom rá, hogy megismerjem, annál többet mutat meg magából.

Mai igénket a János 10,4-ből vettem. Jézus felhívja kora vezetőinek figyelmét azokra, akik nem az igazság szerint vezetik a népet. Jézus ezzel szemben szerette az embereket, gyengéden gondoskodott róluk, ahogy a pásztor törődik a juhaival. Magáról mondja: a juhai követik őt, mert ismerik a hangját.

Ez a mondat szoros kapcsolatra utal, ismeretre és bizalomra a pásztor és a juhok között. Elég volt egy szó, a hangja, és tudták, hogy Ő az.

Ha Jézus belépne a szobába, s mi háttal lennénk az ajtónak, és Ő köszönne – meg kéne-e fordulnunk, hogy tudjuk: Ő az? Vagy felismernénk a hangjáról? Én remélem, hogy elmosolyodnánk, bólintanánk: „Igen, megjött Jézus!”

Drága Jézus, úgy szeretnélek annyira megismerni, hogy felismerjem a hangodat a világ zajában. Segíts, hogy új lehetőségeket találjak arra, hogy mind jobban megismerjelek. Bölcsességet és tisztánlátást kérek Tőled, míg Igédet olvasom. Ámen.