Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8,12)
Istentiszteleteink közben a gyermekek rendszerint összegyűlnek egy rövid tanításra a gyülekezet előtt.
A hölgy, aki ezeket az alkalmakat vezeti, kitűnően végzi a munkáját, mindig hagy időt a gyermekeknek, hogy kérdezzenek, gondolkodjanak és saját szavaikkal, jól hallhatóan feleljenek.
Nemrégiben a fény témájáról beszélgettek.
A tanító egyszer csak megkérdezte: "Mi történik, ha nincs fény?" "Sötét lesz." - válaszolta az egyik gyermek. "Nagyon fázunk." - tette hozzá egy másik. "Sok dologba beleütközünk." - mondta egy harmadik.
Ezek a spontán szavak jobban megérintettek, mint bármi más az istentisztelet során.
Mindannyian átélünk olyan időszakokat, mikor sötétségben találjuk magunkat, botladozunk, és fényt keresünk. Néha nekimegyünk valaminek, s közben megsérülünk. Ilyenkor elveszettnek érezhetjük magunkat. Még azt is gondolhatjuk, hogy Isten magunkra hagyott.
János evangéliumában Jézus világosságnak nevezi magát, aki megmutatja nekünk az Atyához vezető utat.
Jó és kegyelmes Istenünk mindig ott van, hogy megvilágítsa életünket, s meggyújtsa bennünk a szikrát.
Imádság: Szerető Istenünk, világosítsd meg életünket a te fényeddel, hogy továbbadhassuk azt a világnak. Ámen.
Krisztus fényével sosem járunk sötétségben.
Nicole Tweed (Tennessee, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ELTÉVEDTEK LELKI ÚTJUKON!
Kommentáld!