„Akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják” – így határozza meg Jézus a család fogalmát. Ez a család tágabb, mint az, amelyben a világra jövünk – mutatott rá a pápa a szeptember 26-án a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmise homíliájában.
Lukács evangéliumának mai szakaszában (Lk 8,19–21) anyjának, testvéreinek és családjának nevezi az Úr azokat, akik körülveszik őt, és hallgatják tanítását. Ez arra utal, hogy Isten és Jézus családjához tartozni többet jelent annál, hogy tanítványok vagy barátok vagyunk. Nem egy formális, jól nevelt, még kevésbé egy diplomatikus kapcsolat ez – jegyezte meg a Szentatya. – Akkor hát mit jelent ez a szó, amit az egyházatyák annyit használtak és tanítottak nekünk?
Elsősorban azt jelenti, hogy belépünk Jézus házába: belépünk abba a légkörbe és megéljük azt, ami Jézus házában van. Ott élünk, szemlélődünk, szabadok vagyunk. Mert szabadok a gyermekek, akik az Úr házában laknak, szabadok azok az emberek, akik vele rokonságban vannak. A többiek – hogy a Biblia szóhasználatával éljünk – a „szolgáló gyermekei”, vagyis olyan keresztények, akik nem mernek közeledni az Úrhoz, nem merik rokonságban érezni magukat vele, és mindig megmarad valamiféle távolság, ami elválasztja őket az Úrtól.
De a Jézussal való rokonság, amint azt a nagy szentek tanítják, azt is jelenti, hogy vele vagyunk, nézzük őt, hallgatjuk szavát, igyekszünk azt tettekre váltani, beszélni vele. A szó pedig imádság, amit akár hétköznapi kifejezésekkel élve végzünk: „Nos, Uram, mit gondolsz?” Ez a rokonság, nem igaz? Mindig. A szentek ilyenek voltak. Szép, ahogy Szent Teréz mondja, hogy mindenütt megtalálta az Urat, mindenhol bensőséges kapcsolatban volt vele, még a konyhában, a lábasok között is. Meghitt kapcsolatban lenni az Úrral. Ehhez a családiassághoz tartozik, hogy Jézus jelenlétében maradunk úgy, ahogyan ő maga mutatta az utolsó vacsora alkalmával, és ahogy az evangélium elején olvassuk Szent Jánosnál: „Ez Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit.” András és János pedig követték Jézust, vele maradtak egész nap.
Ferenc pápa, összegezve tanítását, elismételte: ez tehát a Jézussal való rokonság ismérve, nem pedig azoknak a keresztényeknek a „jó” magaviselete, akik távolságot tartanak Jézustól „te ott, én itt” alapon. A pápa azt is kérte, tegyünk egy lépést előre az Úrral való rokonságban.
Az a keresztény, aki problémákkal küzd, és a buszon, a metrón magában beszél az Úrral, vagy legalább tudja, hogy az Úr nézi őt, közel van hozzá. Ez a rokonság, a közelség, a Jézus családjához tartozás érzése. Kérjük ezt a kegyelmet mindannyiunk számára, hogy megértsük, mit jelent az Úr családjába tartozni. Az Úr adja meg nekünk ezt a kegyelmet – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: News.va
Magyar Kurír
Kommentáld!