Október 12-én délelőtt a Szentatya a Keleti Egyházak Kongregációja alapításának századik évfordulója alkalmából mutatott be szentmisét a római Santa Maria Maggiore-bazilikában. Homíliáját teljes terjedelmében közöljük az alábbiakban.

Ma hálát adunk az Úrnak, amiért XV. Benedek pápa száz évvel ezelőtt, 1917-ben megalapította a Keleti Egyházak Kongregációját és a Pápai Keleti Intézetet. Akkor javában tombolt az I. világháború, ma pedig – amint volt már alkalmam kijelenteni – egy másik világháborúban vagyunk, még ha az darabokban zajlik is. Azt látjuk, hogy a keleti egyházakhoz tartozó sok keresztény testvérünk drámai üldöztetéseket szenved és egyre aggasztóbb szétszóratásba kerül. Ez rengeteg kérdést felvet, sok „miértet”, melyek hasonlítanak a Malakiás könyvéből vett mai olvasmány (Mal 3,13–20a) „miértjeihez”.

Az Úr panaszkodik népére, ezt mondja: „Népem, keményen vádaskodol ellenem! Még azt kérded, hogy mit beszéltél ellenem? Azt mondtad: »Értelmetlen az Urat szolgálni! Mi haszna annak, hogy megtartottuk parancsait, és bűnbánatban jártunk a Seregek Urának színe előtt? Lám, most boldogabb a kevély, mert akik gonoszságot műveltek, azoknak jól megy a soruk. Próbára tették Istent, de semmi bántódásuk sem esett« (Mal 3,13–15).”

Hányszor van nekünk is hasonló tapasztalatunk, és hányszor halljuk ezt beszélgetésekben vagy gyónásban olyan emberektől, akik megnyitják előttünk szívüket? Látjuk a gonoszokat, akik gátlástalanul hajszolják saját érdekeiket, eltaposnak másokat, és szemlátomást jól mennek a dolgaik: elérik, amit akarnak, és csak azzal törődnek, hogy élvezzék az életet. Ekkor merül fel a kérdés: „Miért van ez így, Uram?”

Ezeket a „miérteket”, melyek a Szentírásban is előfordulnak, mindannyian feltesszük. És magának Istennek a szava válaszol rájuk. Malakiás prófétának épp ebben a szövegében olvassuk: „Az Úr figyelt rájuk, és hallott mindent. Emlékeztetőül minden istenfélő nevét feljegyezték színe előtt egy könyvbe; mindazokét, akik őreá gondolnak” (Mal 3,16). Isten tehát nem feledkezik meg gyermekeiről, emlékezetében tartja az igazakat, a szenvedőket, az elnyomottakat, és akik azt kérdezik: „miért?”, s akik mindemellett továbbra is bíznak az Úrban.

Szűz Mária megannyiszor feltette magának a „miért” kérdést élete során, de a szívében, mely mindenen elgondolkodott, Isten kegyelme felragyogtatta a hitet és a reményt.



És van egy módja annak, hogy belopjuk magunkat Isten emlékezetébe: az imádságunk, amint a hallott evangéliumi szakasz tanítja (vö. Lk 11,5–13).

Amikor imádkozunk, a hit bátorságára van szükségünk: bíznunk kell, hogy az Úr meghallgat, bátran kopogtatnunk kell az ajtón. Az Úr ezt mondja: „mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak” (Lk 11,10). És ehhez bátorságra van szükségünk!

De kérdezem: a mi imánk valóban ilyen? Vajon teljesen benne vagyunk az imánkban, benne van a szívünk, az életünk? Tudunk kopogtatni az Úr szívén? Az evangéliumi szakasz végén (vö. Lk 11,11–13) Jézus ezt mondja: Van-e köztetek olyan apa, aki, ha a fia halat kér, akkor kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor skorpiót ad neki? Ha ti apák vagytok, akkor jót tesztek gyermekeitekkel. Aztán ezt mondja: Ha tehát ti, akik gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább mennyei Atyátok… És azt várjuk, hogy Jézus így folytassa: mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok. De nem, nem ezt mondja! Hanem így folytatja: mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle. Ez az ajándék. Ez Istennek a „többlete”. Az, amennyivel az Úr, az Atya „többet” ad, az a Lélek: ő az Atya igazi ajándéka. Az ember az imával kopogtat Isten ajtaján, hogy kegyemet kérjen. Ő pedig, aki Atya, megadja azt, és ráadásként: az ajándékot, a Szentlelket.

Testvéreim, tanuljunk meg kopogtatni Isten szívén! És tanuljuk meg, hogy bátran kopogtassunk! Kívánom, hogy ez a bátor imádság inspirálja és táplálja a ti szolgálatotokat is az Egyházban. Így elkötelezett munkátok „időben gyümölcsöt hoz”, és olyan fák lesztek, melyeknek „levelei nem fonnyadnak el” (vö. Zsolt 1,3).



A Szentatya hétfőn, október 9-én kihallgatáson fogadta a keleti katolikus egyházak pátriárkáit és nagyérsekeit, akik Rómában tartózkodnak a Keleti Egyházak Kongregációja közgyűlésén, melyet október 9. és 12. között tartottak a dikasztérium alapításának századik évfordulója alkalmából.

A közgyűlésen a kongregáció tagjaként részt vett Erdő Péter bíboros, prímás és Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek, metropolita is.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír