November 26-án a déli Mária-imádság előtt a Szentatya azt hangsúlyozta, hogy megítéltetésünk fő kritériuma a nehéz helyzetben lévő felebarátunknak nyújtott konkrét szeretet lesz. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

A liturgikus év eme utolsó vasárnapján Krisztusnak, a mindenség királyának főünnepét tartjuk. Az ő királysága vezetés és szolgálat, ugyanakkor olyan királyi uralom, amely az idők végén ítélkezésként valósul meg. Krisztus ma királyként, pásztorként és bíróként áll előttünk, aki megmutatja az Isten országához tartozás ismérveit. Itt tehát az ismérvekről van szó.

A mai evangélium egy hatalmas képpel kezdődik. Jézus a következő szavakkal fordul tanítványaihoz: „Amikor az Emberfia eljön dicsőségében és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján” (Mt 25,31). Az egyetemes ítélet elbeszélésének ünnepélyes bevezetőjéről van szó. Miután földi létét alázatban és szegénységben élte le, Jézust itt az őt megillető isteni dicsőségben látjuk, angyali seregek kíséretében. Az egész emberiségnek meg kell jelennie előtte, ő pedig gyakorolja hatalmát: elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól.

Azoknak, akiket jobbjára állított, azt mondja: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot, mert éhes voltam, és adtatok ennem, szomjas voltam, és adtatok innom, idegen voltam, és befogadtatok, nem volt ruhám, és felöltöztettetek, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és fölkerestetek” (Mt 25,34–36). Az igazak meglepődnek, mert nem emlékeznek, hogy találkoztak volna Jézussal, még kevésbé, hogy így segítettek volna neki; de ő kijelenti: „Amikor ezeket tettétek akár csak eggyel is legkisebb testvéreim közül, velem tettétek” (Mt 25,40). Ez a mondat újra meg újra szíven talál bennünket, mert feltárja előttünk, milyen messzire képes elmenni Isten szeretete: egészen addig, hogy azonosul velünk, de nem akkor, amikor jól megy a sorunk, amikor egészségesek és boldogok vagyunk, nem, hanem, amikor szükséget szenvedünk. Ezen a rejtett módon engedi, hogy rátaláljunk, koldusként nyújtja kezét felénk. Jézus így megmutatja ítéletének fő kritériumát, vagyis a nehéz helyzetben lévő felebarátunknak nyújtott konkrét szeretetet. Így tárul fel a szeretet hatalma, Isten királyi uralma: szolidáris a szenvedővel, hogy mindenkit az irgalmasság cselekedeteire ösztönözzön.

Az ítéletről szóló példabeszéd azzal folytatódik, hogy a király eltaszítja magától azokat, akik életük folyamán nem törődtek testvéreik szükségleteivel. Ők is meglepődnek, és kérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhesen, vagy szomjasan, vagy idegenként, vagy ruhátlanul, vagy betegen, vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked?” (Mt 25,44). Ezen azt értették: „Ha láttunk volna téged, biztosan segítettünk volna neked!” De a király így válaszol majd: „Amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg” (Mt 25,45). Életünk végén szeretetünk alapján leszünk megítélve, vagyis az alapján, hogy szerettük-e és segítettük-e konkrét formában Jézust legkisebb és leginkább rászoruló testvéreinkben. Az a kéregető ember maga Jézus, az a kezét nyújtó szerencsétlen maga Jézus, az a beteg, akit meg kell látogatnom, maga Jézus, az a rab a börtönben maga Jézus, az az éhező maga Jézus! Gondoljunk erre!

Jézus eljön majd az idők végén, hogy ítéltet tartson minden nemzet fölött, de eljön hozzánk mindennap, sok formában, és befogadást kér tőlünk. Szűz Mária segítsen minket, hogy találkozzunk vele és befogadjuk őt az ő szavában és az Eucharisztiában, de ugyanígy fivéreinkben és nővéreinkben is, akik éhségtől, betegségtől, elnyomástól, jogtalanságtól szenvednek. Fogadja be őt szívünk életünk minden napján, hogy ő is befogadjon minket az örökkévalóságba, világosságának és békéjének országába!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvérek!

Pénteken mély fájdalommal töltött el bennünk a hír arról a merényletről, amely egy egyiptomi mecsetben történt, a Sínai-félsziget északi részén. Továbbra is imádkozom a sok áldozatért, a sebesültekért és az egész közösségért, mely ilyen súlyos csapást szenvedett. Isten szabadítson meg minket ezektől a tragédiáktól, és segítse mindazok erőfeszítését, akik a békéért, az egyetértésért és együttélésért munkálkodnak. Azok az emberek éppen imádkoztak; most mi is, csendben, imádkozzunk értük!

Tegnap Córdobában, Argentínában boldoggá avatták Catalina de María Rodríguez anyát, a Jézus Szíve Szolgáló Nővérei Kongregációjának alapítóját, ez volt az első, apostoli életet folytató női szerzetes intézmény Argentínában. Catalina a 19. században élt, házas asszony volt, miután pedig megözvegyült, Istennek szentelte életét, és minden erejével a legszegényebb és legsebezhetőbb nők testi-lelki megsegítésén fáradozott. Dicsérjük Istent ezért a „Jézus szívét és az emberiséget szenvedélyesen szerető nőért”!

Köszöntelek mindnyájatokat, zarándokok, akik Olaszországból és más országokból érkeztetek. Köszöntöm a családokat, az egyházközségi csoportokat, a társulatokat. Külön is köszöntöm az ukrán közösséget, amely a Holodomor tragédiájáról tart megemlékezést, arról, hogy a sztálini rezsim miatt milliók haltak éhen. Imádkozom Ukrajnáért, hogy a hit ereje tudjon segíteni a múlt sebeinek begyógyításában és a béke felé vezető utak előmozdításában.

Köszöntöm a cagliari, materai, potenzai, parmai, crotonei és rossanói híveket, valamint azon idegenvezetőknek az Olasz Társaságát, akik Mária-kegyhelyekre kísérik az embereket világszerte.

Ma este apostoli útra indulok Mianmarba és Bangladesbe. Kérlek titeket, kísérjetek el imáitokkal, hogy jelenlétem a közelség és a remény jele legyen azon népek számára.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok. Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír