A Szentatya május 23-án a bérmálásról tartotta katekézisét a Szent Péter téren. A keresztény tanúságtételt hangsúlyozta, mely abban áll, hogy folytatjuk Krisztus küldetését, és tetteinkben is megmutatkozik, hogy az ő tanítványai vagyunk.

Ferenc pápa katekézisének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A keresztségről szóló katekézisek után, ezek a napok, melyek pünkösd főünnepét követik, arra hívnak, hogy gondolkodjunk el arról a tanúságtételről, amelyre a Lélek indítja a megkeresztelteket, mozgásba hozva életüket, megnyitva azt mások javának szolgálatára. Jézus jelentős küldetést bízott tanítványaira: „A föld sója vagytok, a világ világossága vagytok” (vö. Mt 5,13–16). Ezek a képek magatartásunkra irányítják figyelmünket, mert a sónak mind a hiánya, mind az eltúlzása rossz ízűvé teszi az ételt, ahogyan a világosság hiánya vagy eltúlzása megakadályozza a látást. Ki tud minket ténylegesen ízt adó, a romlástól megvédő sóvá és a világnak fényt gyújtó világossággá tenni minket? Csak Krisztus Lelke! Ő az az ajándék, akit megkapunk a bérmálás, a konfirmáció szentségében, amelynél szeretnék most elidőzni veletek. „Konfirmációnak” nevezik, mert „konfirmálja” [megerősíti] a keresztséget, megerősíti annak kegyelmét (vö. Katolikus Egyház katekizmusa, 1289), de hívják [olaszul] „cresima”-nak is, minthogy a „krizmával” történő megkenés révén kapjuk meg a Lelket: a krizma pedig a püspök által megszentelt illatos olajkeverék, s ez a szó „Krisztusra”, a Szentlélek Felkentjére utal.

Az újjászületés az isteni életre a keresztségben az első lépés; utána viszont Isten gyermekeiként kell viselkednünk, vagyis hasonlóvá kell válnunk az Anyaszentegyházban működő Krisztushoz, engednünk kell, hogy a Szentlélek bevonjon minket az ő világban végzett küldetésébe. Erről gondoskodik a Szentlélek felkenése: „ereje nélkül semmi sincs az emberben” (vö. pünkösdi szekvencia). A Szentlélek ereje nélkül semmit sem tudunk tenni: a Lélek ad erőt ahhoz, hogy előre tudjunk haladni. Ahogyan Jézus egész életét a Lélek vezette, úgy az Egyháznak és minden egyes tagjának az életét is ugyanazon Lélek irányítja.

Jézus a Szentlélek működése révén fogantatott a Szűztől, és az után kezdi meg küldetését, hogy a Jordán vizéből kiemelkedve felszentelte őt a Lélek, aki leszállt rá, és rajta maradt (vö. Mk 1,10; Jn 1,32). Egyértelműen kijelenti a názáreti zsinagógában… Olyan szép, ahogyan Jézus bemutatkozik, ahogyan felmutatja személyazonosító igazolványát a názáreti zsinagógában! Hallgassuk csak, mit mond: „Az Úr Lelke rajtam, mert felkent, hogy örömhírt hirdessek a szegényeknek” (Lk 4,18). Falujának zsinagógájában Jézus úgy mutatkozik be, mint a Felkent, vagyis az, akit a Lélek felkent.

Jézus el van telve Szentlélekkel, és ő az Atya által megígért Lélek forrása (vö. Jn 15,26; Lk 24,49; ApCsel 1,8; 2,33). Húsvét estéjén ugyanis a feltámadt Krisztus rálehel tanítványaira, és azt mondja: „Vegyétek a Szentlelket” (Jn 20,22); pünkösd napján pedig – jól tudjuk – a Lélek ereje rendkívüli formában száll le az apostolokra (vö. ApCsel 2,–4).

A feltámadt Krisztus „Lélegzete” élettel tölti be az Egyház tüdejét, s ennek hatására a „Szentlélekkel eltelt” tanítványok ajka megnyílik, hogy hirdesse mindenkinek Isten nagy műveit (vö. ApCsel 2,1–11).

A pünkösd – melyet vasárnap ünnepeltünk – az Egyház számára az, ami Krisztus számára a Lélek általi felkenés volt a Jordánnál, vagyis missziós indíttatás az élet odaszentelésére az emberek megszentelése érdekében, Isten dicsőségére. Ha minden szentségben a Lélek működik, a bérmálásban különösen is, hiszen „a hívők ajándékul kapják a Szentlelket” (VI. Pál: Divinae consortium naturae apostoli konstitúció). A püspök, amikor krizmával megken minket, ezt a mondatot mondja: „Vedd a Szentlélek ajándékának jelét”: a Szentlélek Isten nagy ajándéka! Mindnyájunkban ott működik a Lélek. Ott van a szívünkben, a lelkünkben. A Lélek vezet minket, hogy igazán só és igazán világosság legyünk az emberek számára.

Ha a keresztségben a Szentlélek az, aki bemerít minket Krisztusba, a bérmálásban Krisztus az, aki eltölt minket az ő Lelkével, s ezáltal az ő tanúivá szentel fel minket, részeseivé ugyanazon élet- és küldetéselvnek, a mennyei Atya terve szerint. A Lélek által megerősített hívők tanúságtétele kinyilvánítja, hogy megkapták a Lelket, és hogy tanulékonyak az ő teremtő indításaival szemben. Felteszem a kérdést: miből látszik, hogy megkaptuk a Lélek ajándékát? Abból, hogy a Lélek tetteit hajtjuk végre, hogy a Lélek által tanított szavakat mondjuk (vö. 1Kor 2,13). A keresztény tanúságtétel abban áll, hogy csak azt tesszük és mindazt megtesszük, amit Krisztus Lelke kér tőlünk, hiszen meg is adja hozzá az erőt.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír