A lelkipásztorok igazat szóljanak, de fogadják el az embereket azzal együtt, amit adni tudnak. Ez az első lépés, a többiről gondoskodik az Úr – fogalmazott Ferenc pápa december 15-én reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Ferenc pápa Keresztelő János alakját állította szentbeszédének középpontjába. Az adventi liturgia ezekben a napokban az ő szolgálatáról elmélkedik: egy férfiről, aki a sivatagban élt, prédikált és keresztelt. Mindenki elment hozzá, még a farizeusok és a törvénytudók is, de „távolságtartással”, vagyis azért, hogy elítéljék és nem azért, hogy megkeresztelkedjenek. A napi evangéliumban (Lk 7,24-30) Jézus megkérdezi a tömeget, hogy miért mentek ki a pusztába? „Hogy széltől lengetett nádat lássatok? Vagy azért mentetek ki, hogy puha ruhába öltözött embert lássatok?” Nem egy drága ruhákba öltözött embert láttak, mert akik luxusban élnek, azok a királyi palotákban vannak, vagy néhányan a püspöki palotákban – tette hozzá Ferenc pápa. Akiért a pusztába mentek, egy próféta, „az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint Keresztelő János”. Ő az utolsó a próféták közül, mert utána a Messiás következik. A szentatya ezután János nagyságának okairól szólt. Hűséges volt ahhoz, amit az Úr kért tőle. Azért volt nagy, mert hűséges volt. Ez a nagyság tükröződik prédikációjában is – mondta a pápa.

János erőteljesen prédikált, „csúnya” dolgokat mondott a farizeusoknak, a törvénytudóknak, a papoknak. Nem azt mondta nekik: „kedveseim, viselkedjetek jól”. Nem. Egyszerűen azt mondta nekik: vipera fajzat. Nem árnyaltan beszélt, mert ők azért léptek a közelébe, hogy ellenőrizzék és lássák, de sosem nyitott szívvel: „vipera fajzat”. János az életét kockáztatta, igen, de hűséges volt. Heródesnek pedig a szemébe mondta: „Házasságtörő vagy, nem élhetsz így, házasságtörő!” Ha manapság egy plébános a vasárnapi homíliában azt mondaná a híveknek: „Közöttetek egyesek vipera fajzatok és sok a házasságtörő”, biztos, hogy a püspök panaszleveleket kapna: „küldjék el ezt a plébánost, aki sérteget minket”. Sértegetett. Miért? Mert hűséges a hivatásához és az igazsághoz – állapította meg Ferenc pápa.

A szentatya megjegyezte, hogy János a néppel viszont megértő volt: a vámosokkal, a bűnösökkel, mert a népet kihasználták. Azt mondta: „ne kérjetek többet annál, ami jogos”. Kevéssel is megelégedett, aztán majd meglátjuk. Megkeresztelte őket. Először ez a lépés, aztán majd meglátjuk. A katonáktól, a rendőröktől azt kérte, hogy ne fenyegessenek vagy jelentsenek fel senkit és elégedjenek meg fizetésükkel. Ez annyit jelent, hogy ne lépjenek be a kenőpénzek világába. János megkeresztelte ezeket a bűnösöket, megtette ezt a kis lépést, mert tudta, hogy ezzel a kis lépéssel majd az Úr megteszi a többit. Ők pedig megtértek. Egy olyan lelkipásztor volt, aki megértette az emberek helyzetét és segített nekik előrehaladni az Úrral. János volt az egyetlen a próféták közül, akinek megadatott a kegyelem, hogy Jézusra mutasson.

Annak ellenére, hogy János nagy, erős és hivatásában biztos volt, voltak sötét pillanatai, kétségei – mondta Ferenc pápa. János, még ha meg is keresztelte Jézust, a börtönben kételkedni kezdett, mert Jézus nem olyan Üdvözítő volt, mint amilyennek János elképzelte. Elküldi tehát két tanítványát, hogy kérdezzék meg Jézust, valóban Ő-e a Messiás. Jézus pedig helyesbíti János elképzelését egy világos válasszal: mondjátok el Jánosnak, hogy a vakok újra látnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak.

A nagyok megengedhetik maguknak a kételkedést, és ez szép – fogalmazott a szentatya. Biztosak hivatásukban, de minden alkalommal, amikor az Úr egy új utat mutat számukra, kételkedni kezdenek, mondván, „ő nem ortodox, hanem eretnek, nem ő a Messiás, akit vártam”. Ez az ördög műve és egy-két barát is segít ebben, nem? – jegyezte meg a pápa. Ez János nagysága, aki az utolsó azon hívek csoportjában, amely Ábrahámmal kezdődött, aki a megtérésről prédikált, aki nem félszavakkal ítélte el a felsőbbrendűeket és, aki élete végén megengedte magának, hogy kételkedjen. Ez a keresztény élet szép programja! – mutatott rá Ferenc pápa.

A szentatya prédikációjának végén összefoglalta annak központi gondolatait: igaz módon szóljunk a dolgokról és fogadjuk el az embereket azzal együtt, amit adni tudnak. Ez az első lépés. Kérjük Jánostól az apostoli bátorság kegyelmét, hogy mindig lelkipásztori szeretettel mondjuk az igazat, és fogadjuk el az embereket azzal a kevéssel együtt, amelyet adni tudnak. Ez az első lépés. Isten pedig megteszi a többit. Kérjük a kétkedés kegyelmét is. Sokszor az élet végén talán az ember felteszi a kérdést: „De igaz mindaz, amiben hittem vagy csak fantázia?”, ez a kísértés a hit és az Úr ellen. A nagy János, aki a legkisebb a Mennyek országában és ezért nagy, segítsen bennünket az Úr nyomdokain járni – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.



Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Videó: Vatikáni Rádió olasz nyelvű szerkesztősége

Magyar Kurír