November 12-én Ferenc pápa az Úrangyala elimádkozása előtt a tíz szűzről szóló példabeszédhez fűzött elmélkedésében azt hangsúlyozta, hogy hitünk lámpásához a jótettekkel tudunk elegendő olajat felhalmozni. A Szentatya beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnapon az evangélium (vö. Mt 25,1–13) azt mutatja meg számunkra, milyen feltétellel léphetünk a mennyek országába, és ezt a tíz szűzről szóló példabeszéddel teszi: koszorúslányokról van szó, akik azt a feladatot kapták, hogy fogadják és az esküvői szertartásra elkísérjék a vőlegényt, és mivel abban a korban éjszaka tartották az esküvőt, a koszorúslányok lámpásokkal szerelkeztek fel.

A példázat szerint a szüzek közül öt bölcs volt, öt pedig balga: a bölcsek ugyanis vittek magukkal olajat lámpásaikhoz, a balgák viszont nem. A vőlegény késlekedik, így valamennyien elalszanak. Éjfélkor jelentik a vőlegény érkezését; ekkor a balga szüzek észreveszik, hogy nincs olajuk lámpásaikhoz, ezért a bölcsektől kérnek. Ezek viszont azt válaszolják, hogy nem adhatnak, mert nem lenne elegendő mindenkinek. Amíg tehát a balgák elmennek olajért, megérkezik a vőlegény; a bölcs szüzek belépnek vele a lakodalmas terembe, az ajtó pedig bezárul. Az öt balga túl későn érkezik vissza, kopogtatnak az ajtón, de a válasz így hangzik: „Nem ismerlek titeket” (Mt 25,12), így kint rekednek.

Mit akar tanítani nekünk Jézus ezzel a példabeszéddel? Arra emlékeztet, hogy készen kell állnunk a vele való találkozásra. Az evangéliumban Jézus sokszor buzdít virrasztásra, ezt teszi ennek a példabeszédnek a végén is. Ezt mondja: „Legyetek hát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13). Ezzel a példabeszéddel viszont azt tanítja, a virrasztás nem pusztán azt jelenti, hogy nem alszunk, hanem azt, hogy felkészültek vagyunk; mind a tíz szűz alszik ugyanis a vőlegény megérkezése előtt, de ébredéskor egyesek készen állnak, a többiek nem. Ez tehát a jelentése annak, hogy valaki bölcs és okos: ne várjunk életünk utolsó pillanatáig, hogy majd együttműködjünk Isten kegyelmével, hanem már most ezt tegyük. Jó lenne, ha elgondolkodnánk egy kicsit: egy nap az utolsó nap lesz. Ha ez ma lenne, fel vagyok-e rá készülve? „Jaj, még el kell intéznem ezt meg azt…” Fel kell készülnünk, mintha ma lenne az utolsó nap – ez jót tesz nekünk.

A lámpás a hit jelképe, amely megvilágítja életünket, az olaj pedig a szeretet jelképe, amely táplálja, termékennyé és hihetővé teszi a hit fényét. Nem pusztán a hit a feltétele annak, hogy készen álljunk az Úrral való találkozásra, hanem a felebarát iránti, tettekben megmutatkozó szeretetben gazdag keresztény élet. Ha engedjük, hogy az irányítson bennünket, ami kényelmesebbnek tűnik, ha saját érdekeinket keressük, akkor életünk meddővé válik, képtelen lesz arra, hogy életet adjon másoknak, és nem halmozunk fel semmilyen olajkészletet hitünk lámpásának; és ez – a hit – kialszik majd az Úr eljövetelének pillanatában, vagy még előbb. Ha ellenben éberek vagyunk, és igyekszünk jót tenni a szeretetnek, az osztozásnak, nehézségben lévő felebarátaink szolgálatának gesztusaival, nyugodtak lehetünk, miközben várjuk a vőlegény érkezését: bármelyik pillanatban érkezhet az Úr, és a halál álma sem rémiszt meg bennünket, mert van olajtartalékunk, amelyet a mindennapi jótettekkel halmoztunk fel. A hit ösztönzi a szeretetet, és a szeretet megőrzi a hitet.

Szűz Mária segítsen bennünket, hogy hitünket mind tevékenyebbé tegyük a szeretet által; hogy lámpásunk már itt, földi utunkon ragyoghasson, utána pedig örökre a paradicsomban ránk váró menyegzőn.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tegnap Madridban boldoggá avatták Vicente Queralt Lloret atyát és húsz vértanú társát, valamint José María Fernandez Sánchez atyát és harmincnyolc vértanú társát. Az új boldogok közül egyesek a Misszióstársaság (lazaristák) tagjai voltak: papok, segítő testvérek, novíciusok; a többiek világi hívők voltak, a Csodás Érem Társulathoz tartoztak. Mindnyájukat a hit iránti gyűlöletből ölték meg a vallásüldözés idején a spanyol polgárháború alatt az 1936-37-es években.

Köszöntelek mindnyájatokat! Köszöntöm a családokat, az egyházközségeket és az egyes hívőket, akik Olaszországból és a világ sok részéből érkeztetek! Külön is köszöntöm a Washingtonból, Philadelphiából, Brooklynból és New Yorkból érkezett zarándokokat, a Szardínia szigetén található nuragusi Szent Mária Magdolna-egyházközség kórusát, a tuscaniai, ercolanói és velencei híveket, a rostai teketársaságot, valamint a galzignanói bérmálkozókat.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír