A pápa a Szent Márta-házban szeptember 18-án, kedden reggel bemutatott szentmisén elmondott homíliájában emlékeztetett, hogy Jézus a pásztor, akinek tekintélye volt: alázatos és együttérző volt, amit szelídségben és gyengédségben fejezett ki.

Nekünk, pásztoroknak is közel kell állnunk az emberekhez, nem pedig a hatalmasokhoz vagy az ideológusokhoz, akik megmérgezik a lelket – figyelmeztetett a Szentatya.

emberekhez való közelsége, az együttérzése volt, amit szelídségben és gyengédségben juttatott kifejezésre. Amikor pedig rosszul mentek a dolgok, mint a Kálvárián, csendben maradt, és imádkozott. Ferenc pápa kedd reggeli homíliájában Jézust mint a pásztor ikonját és példaképét állította a hívek elé. Beszélt Jézus hatalmáról is, amely a Szentlélek kegyelme, és amely abból származik, hogy közel állt az emberekhez, nem pedig a hatalmasok és az ideológusok szűk csoportjaihoz.

Ferenc pápa szentbeszédében az evangéliumi szakaszt (Lk 7,11–17) kommentálta, amely az özvegyasszony egyetlen fia feltámasztásának csodáját mondja el. Az idézet kiemeli, hogy Jézusnak tekintélye volt a nép előtt, de nem a doktrína miatt, amit tanított, amely majdnem ugyanaz volt, mint másoké, hanem azért, mert alázatos volt, és szelíd szívű. Nem kiabált. Nem mondta, hogy „én vagyok a Messiás” vagy „én vagyok a Próféta”. Nem fújatta meg a harsonákat, amikor meggyógyított valakit, vagy amikor az embereknek prédikált, vagy amikor csodát tett, mint például amikor a csodás kenyérszaporításra került sor. Nem, ő alázatos volt, és cselekedett, közel volt az emberekhez.

A törvénytudók ezzel szemben a katedráról tanítottak, és eltávolodtak az emberektől. Nem érdekelték őket az emberek, vagy csak azért, hogy parancsokat adjanak nekik, amelyek száma már meghaladta a háromszázat. Nem voltak azonban közel az emberekhez. Az evangéliumban amikor Jézus nem az emberekkel volt, akkor az Atyával volt, és imádkozott. Jézus életének, nyilvános életének nagy részét az utcán töltötte az emberekkel. Ez a közelség Jézus alázata, ami tekintélyt adott neki. Megérintette az embereket, megölelte őket, a szemükbe nézett, és meghallgatta őket. Közel volt, és ebből származott tekintélye – nyomatékosította a pápa.

Szent Lukács az evangéliumban hangsúlyozza, hogy Jézus „megkönyörült”, amikor meglátta az özvegyasszonyt egyedül a halott fiával. Képes volt együttérezni, nem elméleti ember volt. Mondhatjuk, hogy a szívével gondolkodott, nem választotta szét a fejét a szívétől. Két jellemzője van ennek az együttérzésnek, a szelídség és a gyengédség – emelte ki homíliájában a pápa. – Jézus azt mondja: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű.” Ez a szelídség. Szelíd volt, nem kiabált. Nem büntette meg az embereket. Jézus mérges volt? Igen! Amikor meglátta, hogy Atyja háza bevásárlóközponttá vált, ahol árucikkeket adnak-vesznek, pénzt váltanak…, akkor mérges lett, felkapta az ostort, és mindenkit kikergetett onnan. Ezt azért tette, mert szerette az Atyát, mert alázatos volt Atyja előtt, rendelkezett ezzel az erővel.

Jézus nem azt mondta az asszonynak a távolból, hogy „Ne sírjon, asszonyom!”. Nem, közel lépett, talán megérintette a vállát, talán megsimogatta, és azt mondta: „Ne sírj!” Ez Jézus. Ugyanezt teszi velünk is, mert közel van, az emberek között, egy pásztor. A gyengédség egy másik gesztusa az, hogy Jézus visszaadja a fiút az anyjának. Tehát összességében szelíd és alázatos szívű, közel áll az emberekhez, képes együttérezni, és rendelkezik a szelídség és a gyengédség jellemzőivel. Ez Jézus – mutatott rá Ferenc pápa.

Ez a pásztor ikonja, és nekünk, pásztoroknak ebből kell tanulnunk: közel állni az emberekhez, nem pedig a hatalmasok, az ideológusok szűk csoportjaihoz… Ők ugyanis megmérgezik a lelket, nem tesznek jót nekünk! – hangoztatta a pápa. – A pásztor tehát rendelkezzen hatalommal és tekintéllyel, mint Jézus. Ezek pedig az alázat, a szelídség, a közelség, az együttérzés képessége, a gyengédség.

Amikor pedig a dolgok rosszul alakultak, mit tett Jézus? – kérdezte Ferenc pápa. – Amikor az emberek sértegették nagypénteken, és azt kiáltották: „Feszítsd meg őt!”, csendben maradt, mert együttérzett azokkal az emberekkel, akiket a pénz, a hatalom birtokosai megcsaltak. Csendben maradt. Imádkozott. A pásztor a nehéz pillanatokban, amikor az ördög elszabadul, amikor a pásztort megvádolják, amikor a Nagy Vádló vádolja meg sok emberen, sok hatalmason keresztül, akkor szenved, felajánlja életét, és imádkozik. És Jézus imádkozott. Az ima elvitte a kereszthez is, de erővel ruházta fel. Ott is képes volt közel lépni, és meggyógyítani a lator lelkét.

Ma olvassuk újra azt a szakaszt Lukács evangéliumának 7. fejezetéből, amelyben azt látjuk, hogy Jézus tekintélye miben áll. Kérjük a kegyelmet, hogy mi, pásztorok mindannyian rendelkezzünk ezzel a tekintéllyel, amely a Szentlélek kegyelme! – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News