Ferenc pápFerenc pápa: A pénz és a hatalom beszennyezi az egyházat, elég a törtetőkből!
2016. május 17. kedd 16:06
Jézus a szolgálat útját jelöli ki nekünk, mégis az egyházban gyakran hatalmat, pénzt és hiúságot keresnek az emberek – emelte ki a pápa május 17-én reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmise homíliájában.



Jézus azt tanítja apostolainak, hogy a szolgálat útját járják, de ők mégis azt kérdezgetik egymástól, ki a nagyobb közülük – emlékeztetett a Szentatya, aki a napi evangéliumi szakaszból (Mk 9,30–37) kiindulva a világ kísértéseiről szólt, amelyek ma lerombolják az egyház tanúságtételét. 

Jézus a megalázkodás, a halál, a feltámadás nyelvén beszél, míg ők, az apostolok a törtetők nyelvén: kinek van nagyobb hatalma közülük? – fűzte hozzá Ferenc pápa.

A tanítványokat megkísértette a világias gondolkodás. Azt firtatták, melyikük a nagyobb, míg Jézus azt mondta nekik, legyenek az utolsók, mindenki szolgái. Az úton, amelyet Jézus kijelöl számunkra, a szolgálat a szabály. A legnagyobb az, aki a legjobban szolgál, aki leginkább a mások szolgálatára van, nem pedig az, aki dicsekszik, aki a hatalmat és a pénzt keresi, a hiúságot, a kevélységet hajszolja… Nem, ezek az emberek nem nagyok! Ez történt itt az apostolokkal, ez történt János és Jakab édesanyjával, és ez történik nap mint nap az egyházban, minden közösségben. Na és nálunk ki a nagyobb? Ki parancsol? Az ambíciók. Minden közösségben – a plébániákon vagy az intézményekben – megvan ez a felkapaszkodási vágy, a hatalomszerzés vágya. A szentleckében (Jak 4,1–10) is arra figyelmeztet minket Szent Jakab, hogy őrizkedjünk a hatalomtól, az irigységtől, a féltékenységtől, amely tönkreteszi a másikat – emlékeztetett a Szentatya.

Ez az üzenet a mai egyháznak is szól. A világ arról beszél, hogy kinek van nagyobb hatalma a parancsolásra, Jézus pedig azt mondja: azért jött el a világba, hogy szolgáljon, nem azért, hogy neki szolgáljanak. A hiúság, a hatalom… ez olyan, mint amikor mindenáron arra vágyunk, hogy hatalmunk legyen, hogy nekünk szolgáljanak, és nem számít, hogyan érjük el a célunkat: pletykálkodással, a másik befeketítésével… Az irigység és a féltékenység ezt az utat járja, és pusztít, ezt mind jól tudjuk – állapította meg a pápa. – Ez történik ma minden egyházi intézményben: plébániákon, kollégiumokban, más intézményekben, a püspökségeken is, mindenhol. A világias szemlélet vágya jelenik itt meg, amely a gazdagság, a hiúság és a gőg szelleme. Kétféle módon lehet beszélni tehát: Jézus a szolgálatra tanít, a tanítványok pedig azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük. Jézus azért jött, hogy szolgáljon, és a keresztény élet útját tanította nekünk: a szolgálatot és az alázatot.

Amikor a nagy szentek azt mondták, hogy nagy bűnösöknek érzik magukat, az azért volt, mert megértették, hogy a világ szelleme bennük volt, és sok világias kísértést éltek át. Senki nem mondhatja közülünk: „Nem, én aztán szent ember vagyok, tiszta” – figyelmeztetett a Szentatya. – Mindannyiunkat megkísértenek ezek a dolgok; a csábítás, hogy előrébb jutásunk érdekében tönkretegyük a másikat. Ez egy világias kísértés, amely megosztja és rombolja az egyházat, nem Jézus Lelke. Képzeljük magunk elé ezt a jelenetet: Jézust, aki ezeket a szavakat mondja a szolgálatról, míg a tanítványok: „Nem, jobb, ha nem kérdezünk túl sokat, inkább menjünk előre”, s aztán azon vitatkoznak, ki áll ki fölött, ki lesz a legnagyobb közülük.

Ferenc pápa homíliája végén arra buzdított, gondoljuk végig, hányszor láttuk az egyházban és hányszor tettük mi is ezt, majd kérjük az Úr megvilágosító erejét, hogy megértsük: ennek a világnak a szeretete, vagyis a világiasság szemlélete Isten ellensége.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kuríra: A pénz és a hatalom beszennyezi az egyházat, elég a törtetőkből!