Ferenc pápa december 21-én pénteken délelőtt fogadta a Kelemen teremben a Római Kúria tagjait, hogy a hagyománynak megfelelően a gyermek Jézus születéséből fakadó öröm jókívánságaival forduljon hozzájuk karácsonykor.

A Szentatya a munkatársaihoz intézett hosszú beszédében az Egyház bűnei kapcsán alapos lelkiismeret-vizsgálatra indította a megjelent bíborosokat, érsekeket, püspököket, prelátusokat, papokat, szerzeteseket és szerzetesnőket, valamint a Szentszék világi férfi és női munkatársait. Konkrét példaként elemezte Dávid király bűnét, akinek mai követőit megtérésre szólította fel, valamint arra kérte őket, hogy jelentkezzenek bűntetteikkel a polgári igazságszolgáltatás fórumain.

A „Vessük le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit” páli gondolat (Róm 13,12) foglalta keretbe mottóként Ferenc pápa karácsonyi jókívánságait. Az Egyház e világi üldöztetései és Isten vigasztalása között folytatja zarándokútját, tudatában annak, hogy egyszerre szent és bűnös, ezért a bűnbánat és megújulás útját járja. Csapásokat él meg kívülről és belülről, de a feltámadt Úrból próbál erőt meríteni, hogy türelemmel legyőzze a csapásokat és nehézségeket.

Ferenc pápa Jézus korának társadalompolitikai és vallási helyzetére utalt, mely feszültséggel, nyugtalansággal és sötétséggel volt terhes. Születése, melyet egyfelől vártak, másfelől elutasítottak, összegzi az isteni logikát, mely nem torpan meg a rossz előtt, hanem gyökeresen és fokozatosan átalakítja jóvá, de jelen van a rossz logikája is, mely a jót rosszá alakítja, ahogy az Írás mondja: „A világosság a sötétségbe jött, de a sötétség nem fogadta be.”

Karácsony arra emlékeztet, hogy Isten ingyen adja az üdvösséget az egész emberiségnek, az Egyháznak, de nem működik a mi akaratunk és közreműködésünk nélkül. A keresztény ember, és különösen is a felszentelt személy, nem viselkedhet úgy, mint egy kiváltságos kör, mely az hiszi, hogy a zsebében hordozza az Istent, hanem tudatában kell lenni annak, hogy az Isten szeret, bűneink és méltatlanságaink ellenére. A Biblia és az Egyház története mutatja, hogy a választottakig menően vannak olyanok, akik az üdvösség birtokosainak képzelik magukat, akik azt gondolják, hogy ellenőrizhetik Isten titkait mint Isten vámosai. Némelykor Jézus elé állnak és kifakadnak ellene, mire az Úr a legkeményebb szemrehányással illeti őket, mint Pétert: „Eridj mögém, sátán, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!” (Mk 8,33).

Ebben az évben nehéz viharokat élt át az Egyház bárkája  – folytatta a pápa –, melyben sokan bizalmukat vesztették, mert mintha a Mester aludna vagy elhagyta volna az egyházat. Ám Krisztus jegyese, az Egyház tovább folytatja zarándokútját örömök és csapások, sikerek és belső-külső nehézségek között.

A csapások között első helyen említette a pápa a migránsok problémáját, akik hazájuk elhagyására kényszerültek, életük kockáztatásával és végül zárt ajtókra lelnek. Mennyi félelem és előítélet! Mennyi nyomorúság, mennyi erőszak a gyengék és a nők ellen! – sorolta a pápa a problémákat, utalva a kínzásokra, a börtönök helyzetére, a menekülttáborokra szerte a világon.

A vértanúk korát éljük, mintha a római birodalom keresztényüldözése nem ért volna véget. Új Nérók születnek a keresztények elnyomására. Új szélsőséges csoportok veszik célba a templomokat, a papokat és az egyszerű híveket. Ám az üldöztetés ellenére a hívek továbbra is átölelik a halált, csak hogy meg ne tagadják Krisztust. A mártírok és irgalmas szamaritánusok tanúságtétele azonban nem feledteti az ellentanúságtételt, amiből a pápa külön kitért a szexuális visszaélések és a hűtlenség konkrét problémájára. 

Az Egyház évek óta komolyan elkötelezett abban, hogy hogy kiirtsa magából a szexuális visszaélések gonoszságát, mely bosszúért kiált az Úrhoz, aki soha nem felejti a kiskorúak megélt szenvedéseit, melyeket felszentelt klerikusok követtek el a hatalom, a lelkiismeret és a szexualitás visszaéléseivel.

Ferenc pápa a súlyos probléma megvilágítására Dávid király alakját hozta fel példaként, az Úr felkentjét, akinek utódai közül származik az isteni kisded. Dávid a kiválasztottsága ellenére hármas bűnt követ el. A hatalom, a lelkiismeret és a szexualitás visszaélései összetartoznak és egymást súlyosbítják.

A Szentatya részletesen leírja Dávid bűnét. Jóllehet tapasztalt harcos, otthon henyél, ahelyett, hogy népével menne a csatába, azaz visszaél a hatalmával. Ez okozza morális és lelkiismereti hanyatlását. Magához csábítja Betsabét, férjét melléje rendeli, hogy kettejük kapcsolatával fedje be saját bűnét. Amikor a férj, Uriás ellenáll, akkor harcvonalba, a biztos halálba küldi. A hatalommal és a lelkiismerettel való visszaélés bűnének láncolata egyre terjed és hamarosan a romlottság hálójának csapdájába esik. A restség és a paráznaság kezdeti bűne elaltatja az éberségét és kezdetét veszi a súlyos bűnök ördögi láncolata: házasságtörés, hazugság, gyilkosság. Elhanyagolja istenkapcsolatát, áthágja a parancsokat, anélkül, hogy bűnösnek érezné magát. Egyedül a látszatot akarja csak megőrizni.

Az Úr felkentjei közül ma is vannak – folytatta Ferenc pápa – felszentelt papok, akik visszaélnek a gyengékkel, kihasználva morális hatalmukat és rábeszélő képességüket. Miközben gyalázatosságot követnek el, továbbra is úgy folytatják szolgálatukat, mintha semmi sem történt volna. Nem félik az Istent, sem az ítéletét, egyedül csak attól félnek, hogy lelepleződnek. Ma is van megannyi Dávid, akik szemrebbenés nélkül lépnek a romlottság hálójába, megtagadják az Istent, a parancsait, a saját hivatásukat, az Egyházat, Isten népét. Aránytalan udvariasságuk és fáradságos feddhetetlenségük, angyali arcuk mögött ragadozó farkas rejtőzik, mely kész arra, hogy elnyelje az ártatlan lelkeket. A felszentelt személyek vétkei és bűntettei a hűtlenség és szégyen sötét foltjával szennyezik be az Egyház arcát és aláássák annak hitelre méltóságát. 

Ezekkel a vétkekkel szemben – folytatta a pápa karácsonyi beszédét –, az Egyház minden szükségeset megtesz, hogy átadja őket az igazságszolgáltatásnak. Az Egyház nem akarja eltusolni azokat, sem pedig alábecsülni azok súlyát. Tagadhatatlan a felelősségük. Ez többé meg nem történhet! Az Egyháznak mérlegelnie kell, hogy mit tehet ilyen esetek elkerülésére. Ferenc pápa utalt rá, hogy jövő év februárjában az Egyház határozottan, minden erejével leszögezi a megtisztulás követendő útját. Ugyanakkor beszéllt az esetek mögött álló társadalmi állapotról is: Ha ilyen dolgok megtörténhettek felszentelt személyekkel, akkor milyen a helyzet a társadalomban és a családokban? Az Egyháznak a gyógyuláson túl meg kell keresnie az okát annak, ami megannyi ember lassú halálát okozza. 

Ferenc pápa kitért a kommunikátorok felelősségére és védelmébe vette azokat, akit becsületesen és tárgyilagosan feltárták a problémákat. Némelyek az Egyházon belül nekimennek ugyanis bizonyos kommunikátoroknak, azzal vádolva őket, hogy miközben a szexuális visszaélések döntő többségét nem egyházi személyek követik el, szándékosan hamis képet rajzolnak az Egyházról, mintha csak a katolikus egyház lenne egyedül felelős érte. A pápa azonban megköszöni a média munkásainak tevékenységét, hogy leleplezték ezeket a farkasokat és hangot adtak az áldozatoknak, de hozzáfűzte, hogy a visszaélések több mint 95 százalékát nem egyháziak követik el. Mert ha csak egyetlenegy egyházi esetről lenne csak, az Egyház akkor sem hallgathatna. Szükség van új Nátán prófétákra! Ferenc pápa ezt üzeni a kiskorúakkal visszaéléseket elkövetőknek: Térjetek meg és adjátok át magatokat az emberi igazságszolgáltatásnak, emlékezve Jézus szavaira, jaj, aki egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül!

A kúria tagjainak és a vatikáni munkatársaknak mondott köszöntő beszéde záró részében a pápa a hűtlenség csapása kapcsán arra intett, hogy kerüljük el a Nagy Vádló kísértéseit, mely csak megoszlást akar és csalása mögött mindig ott rejlik az a harminc ezüst. Ferenc pápa röviden szólt az elmúlt év örömeiről is, melyek közül kiemelte a fiatalokról szóló ifjúsági szinódust, a kúria reformjának további lépéseit, Vatikán Városállam új alkotmányát, a vatikáni új munkadekrétumot. Drágaköveknek nevezte a pápa az év során boldoggá és szentté avatott személyeket. Karácsony annak az ünnepe, hogy az Isten kicsinnyé lett és kicsinységében soha nem szűnik meg nagynak lenni. Isten karácsonyi fénye világítson minden emberi nyomorúságunk ellenére! – fogalmazta meg karácsonyi jókívánságait Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír