Meddőség és termékenység – e két szó állt Ferenc pápa homíliájának középpontjában december 19-én reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. „Isten termékeny, és azt akarja, hogy mi is azok legyünk azáltal, hogy másokért élünk és életet adunk” – hangsúlyozta a Szentatya.

A napi olvasmányok Sámson, illetve Keresztelő Szent János születését adják hírül – a hírt mindkét esetben angyal hozza el a meddő, korban előrehaladott asszonyoknak. Azokban az időkben a meddőség szégyen volt, a gyermek születését pedig Isten kegyelmének és áldásának tekintették. A Bibliában számos meddő nő jelenik meg, akik erősen vágynak a gyermekáldásra, vagy olyan asszonyok, akik siratják elvesztett gyermekeiket, mert utód nélkül maradtak, mint Sára, Noémi, Anna és Erzsébet…

„Legyetek termékenyek, és töltsétek be a földet” – emlékeztetett a pápa az első parancsra, amelyet Isten adott atyáinknak… – Ahol jelen van Isten, ott termékenység van. Eszembe jutnak egyes országok, amelyek a meddőség útját választják, és attól a csúnya betegségtől szenvednek, amelyet demográfiai télnek nevezünk. Tudjuk, kikről van szó… Nem születnek gyermekek… Mindenféle kifogások vannak… Gyermektelen országok…, és ez nem áldás. De ez átmeneti időszak. A termékenység mindig Isten áldása. Anyagi és spirituális termékenység. Életet adni. Lehet olyan személyekről is szó, akik nem házasok, mint a papok vagy a megszentelt életet élők, de úgy élnek, hogy életet adnak másoknak.

A termékenység Isten jele – Ferenc pápa emlékeztetett arra, hogy a próféták milyen szép jelképeket választanak, mint például a sivatag. – Mi lehet meddőbb hely, mint a sivatag, és mégis: a próféták azt mondják, hogy még a sivatag is kivirágzik majd, a szárazságot feltölti a víz. Ez Isten ígérete. Isten termékeny. Igaz, hogy az ördög meddőséget akar. Azt akarja, hogy ne úgy éljünk, hogy életet adunk akár fizikai vagy lelki értelemben másoknak. Azt akarja, hogy mindenki magáért éljen: önzés, kevélység, hiúság, hogy felfújjuk lelkünket anélkül, hogy másokért élnénk. Az ördög az, aki az önzés konkolyát növeszti, és aki nem tesz bennünket termékennyé.

Kegyelem, ha vannak gyermekeink, akik lezárják szemünket halálunk pillanatában – mondta a pápa. Felidézte egy idős patagóniai misszionárius példáját, aki 90 évesen azt mondta, hogy élete elröppent, mint egy pillanat, de rengeteg lelki gyermeke volt körülötte betegsége idején.

A közelgő karácsonyra utalva a Szentatya kiemelte, láthatjuk, hogy a bölcső üres. Ez lehet a remény jele, mert eljön a Gyermek, de lehet egy múzeumi tárgy is, ami élettelen. A szívünk bölcső. Tegyük fel a kérdést: Milyen az én szívem? Üres, mindig üres, de nyitott, hogy folyamatosan befogadja az életet és életet adjon; nyitott arra, hogy befogadja a termékenységet, és termékeny legyen? Vagy inkább olyan szív, amelyet múzeumi tárgyként őrzünk, amely sosem volt nyitott az életre és arra, hogy életet adjon?

Ferenc pápa arra buzdította a híveket, tekintsenek az üres bölcsőre, ezt mondva: „Jöjj el, Uram, töltsd meg a bölcsőt és a szívemet. Ösztönözz arra, hogy életet adjak és termékeny legyek!”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír