Az egyháznak és a keresztényeknek nem szabad bezárkózniuk egy normarendszerbe, hanem helyet kell hagyni az Istentől kapott ajándékok emlékének, a prófécia lendületének és a remény távlatának – hangsúlyozta Ferenc pápa május 30-án a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmise homíliájában.

A mindent behatároló törvény állványzatát a Szentatya ellentétbe állította a prófécia felszabadító fuvallatával, amely minden határon átlendít. Ha a hitéletben túlságosan a normára hagyatkozunk, az megfojthatja az emlékezet értékét és a Szentlélek dinamizmusát. Jézus a napi evangéliumi szakaszban (Mk 12,1–12) a főpapoknak és a nép elöljáróinak – akik el szeretnék hallgattatni őt – ezt a tézist a gonosz szőlőmunkások példabeszédével bizonyítja be. A szőlő tulajdonosának szolgáit bántalmazzák, illetve megölik a bérlők, amikor a neki járó részt követelik rajtuk. A dráma akkor éri el tetőfokát, amikor meggyilkolják a tulajdonos egyetlen fiát – azt remélve, persze hiába, hogy így megkaparinthatják örökségét.

Megölni a szolgákat és a gazda fiát – a bibliai próféták és Krisztus képe – egy olyan népet mutat, amelyik bezárkózik önmagába, nem nyílik meg Isten ígéretei előtt, nem várja Isten ígéreteit. Egy emlékezet nélküli, prófécia és remény nélküli nép ez. A nép elöljáróit semmi más nem érdekli, minthogy törvényekből falat emeljenek, egy zárt jogi rendszert. Az emlékezet nem érdekes számukra. A prófécia pedig – jobb, ha nem jönnek a próféták. No és a remény? Majd mindenki meglátja, mi lesz. Ez az a rendszer, amelynek a törvényességét elismerik a törvénytudók, a teológusok, akik mindig az esettan útján járnak, és nem engedik szabadon a Szentlelket: nem ismerik fel Isten ajándékát, a Lélek ajándékát, és kalitkába zárják a Szentlelket, mert nem adnak utat a próféciának a reményben.

Tulajdonképpen magát Jézust is kísértés érte, hogy elfeledje küldetése emlékezetét, hogy ne adjon helyet a jövendölésnek, és inkább a biztonságot válassza a remény helyett – utalt a pápa Jézus pusztai megkísértésére, majd így folytatta magyarázatát: Mivel Jézus magában megtapasztalta a kísértést, így korholta az embereket: a fél világot bejárjátok, hogy követőket találjatok, aztán amikor találtok egyet, rabszolgává teszitek. Az így szervezett nép, az így szervezett egyház rabszolgákat gyárt! Így válik érthetővé Pál reakciója, amikor a törvény rabszolgaságáról beszél, illetve a szabadságról, amely kegyelmet ad nekünk. Egy nép, egy egyház akkor szabad, ha van emlékezete, amikor helyet ad a prófétáknak, amikor nem veszíti el a reményt.

A jól szervezett szőlőültetvény Isten népének képe, az egyházé és a mi lelkünké is, amelyet az Atya mindig nagy szeretettel és gyöngédséggel gondoz. Föllázadni ellene, miként a gyilkos szőlőmunkások tették, azt jelenti, hogy elveszítjük az Istentől kapott ajándék emlékezetét. Ahhoz, hogy ne feledjünk, és ne tévedjünk el az úton, fontos, hogy mindig visszatérjünk a gyökerekhez.

Ferenc pápa a következő kérdésekkel fejezte be homíliáját: Emlékezem-e azokra a csodálatos dolgokra, amelyeket Isten vitt végbe életemben? Emlékszem az Úr ajándékaira? Képes vagyok megnyitni a szívemet a próféták előtt, vagyis az üzenet előtt: „ez nem jó így, inkább arra menj, haladj tovább, kockáztass”? Ezt teszik a próféták… Nyitott vagyok erre, vagy félek, és inkább bezárkózom a törvény ketrecébe? Végül pedig: reménykedem Isten ígéreteiben, ahogyan Ábrahám atyánk tette, aki úgy hagyta el földjét, hogy nem tudta, hova megy, pusztán azért, mert bízott Istenben? Jót fog tenni nekünk, ha föltesszük magunknak ezeket a kérdéseket – zárta szentbeszédét Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír