Az egyházban ellenállás figyelhető meg a Szentlélek meglepetéseivel szemben, amikor új helyzetek adódnak. Ő azonban segít nekünk, hogy legyőzzük az ellenállást, és továbbmenjünk, biztosan haladva Jézus útján – tanította a Szentatya április 28-án a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

 

A napi olvasmány az Apostolok cselekedeteiből az úgynevezett apostoli zsinatot írja le (ApCsel 15,7–21). A pápa ehhez fűzve gondolatait megállapította, hogy az egyház főszereplője a Szentlélek.

Ő az, aki az első pillanattól fogva erőt adott az apostoloknak az evangélium hirdetéséhez. A Lélek tesz mindent, a Lélek viszi előre az egyházat a maga gondjaival együtt, Ő ad erőt az üldöztetések idején a hitben való megmaradáshoz, ahogy Ő ad erőt az ellenállás és az írástudók megátalkodása közepette is. Az Apostolok cselekedeteiben elbeszélt történetben kettős ellenállást tapasztalunk a Szentlélek működésével szemben. Azokét, akik úgy hitték, Jézus csak a kiválasztott népért jött el, és a másik oldalról azokét, akik a mózesi törvényt akarták érvényesíteni, a körülmetélést is beleértve, a megtért pogányok között. Mindebben nagy volt a zűrzavar – állapította meg a pápa.

A Szentlélek azonban új útra terelte a szíveket: ezek voltak a Lélek meglepetései. Az apostolok pedig egészen új helyzetekben találták magukat. Hogyan kezeljék hát ezeket az új szituációkat? A mai olvasmány így kezdődik: „Az apostoli zsinaton heves vita támadt a mózesi törvény megtartásáról.” Támogatta őket egyfelől a Szentlélek ereje – a főszereplőé –, aki ösztökélte őket: mindig csak tovább és tovább… Ugyanakkor bizonyos újdonságok elé is állította őket, olyasmik elé, amiket azelőtt soha nem csináltak. Soha. Még csak el sem tudták volna képzelni azt, hogy például a pogányok megkapják a Szentlelket – mutatott rá a Szentatya.

Az apostolok nem tudtak mit kezdeni ezzel a kényes kérdéssel. Így hát gyűlést hívtak össze Jeruzsálembe, ahol mindenki elmondhatta a tapasztalatát, hogyan száll le a Szentlélek a pogányokra is. A végén pedig megegyeztek. Ám előtte történt egy szép dolog: „Az egész gyülekezet lecsillapodott. Meghallgatta Barnabást és Pált, amint elbeszélték, milyen csodajeleket művelt általuk Isten a pogányok között.” Meg kell hallgatni, nem szabad félni a meghallgatástól – nyomatékosította Ferenc pápa. – Amikor valaki fél meghallgatni a másikat, akkor a szívében nincs benne a Szentlélek. Meghallgatni, megkérdezni: „Te mit gondolsz? És miért?” Alázattal hallgatni a másikat. Ez nagyon fontos! Aztán, miután meghallgatták egymást, elhatározták, hogy elküldenek néhány apostolt a görög közösségekbe, vagyis azokhoz a keresztényekhez, akik a pogányságból jöttek, hogy megnyugtassák őket, és elmondják: „Jól van, csak így tovább”.

A megtért pogányok számára nem kötelező a körülmetélés – ezt a döntést egy olyan levélben hozták nyilvánosságra, amelyben a Szentlélek volt a főszereplő. A tanítványok ki is jelentették: „A Szentlélek és mi úgy döntöttünk...” Ez az egyház útja az újdonságok előtt, amelyek nem világias újdonságok, nem olyanok, mint a ruhadivat, hanem a Lélek újdonságai, meglepetései, mert a Szentlélek mindig meglep minket. Hogyan oldja meg ezt az egyház? Hogyan néz szembe ezekkel a problémákkal, hogy megoldja őket? Úgy, hogy összeül, meghallgatja a másikat, megvitatja a problémát, imádkozik, aztán meghozza a végső döntést – mondta homíliájában a pápa.

Ez az egyház útja egészen máig. És amikor a Szentlélek meglep minket valamivel, ami újnak látszik, vagy amit még nem csináltunk úgy azelőtt sosem, akkor jön az ellenállás, a megszokások alapján... Gondoljunk csak a II. vatikáni zsinatra, mennyi ellenállás volt ott, csak hogy egy közeli példát hozzunk. És ma is folytatódik az ellenállás, hol így, hol úgy, de a Szentlélek megy előre. Ez az egyház útja: összegyűlni, együtt lenni, meghallgatni egymást, megvitatni, imádkozni, aztán dönteni. Ez az egyház úgynevezett szinodalitása, melyben kifejeződik az egyházi szeretetközösség. És ki teszi a közösséget? A Szentlélek! Újból ő a főszereplő. Mit kér tőlünk az Úr? Hogy engedelmeskedjünk a Szentléleknek. Mit kér az Úr? Hogy ne féljünk, amikor látjuk, hogy a Lélek hív minket – buzdított a Szentatya.

A Lélek időnként megállít minket. Megállít, ahogy Szent Pállal tette, hogy másfelé vezessen minket. Nem hagy egyedül, bátorságot önt belénk, türelmet ad és biztosan vezet Jézus útján, segít, hogy legyőzzük az ellenállásunkat és erősek legyünk a vértanúságban. Kérjük az Úr kegyelmét, hogy megértsük, miként halad előre az egyház; hogy megértsük, miként nézett szembe a kezdetektől a Szentlélek meglepetéseivel. Kérjük a kegyelmet, hogy mindannyian engedelmeskedjünk a Léleknek, és így azon az úton járjunk, amelyet az Úr Jézus jelölt ki számunkra és az egész egyház számára – fohászkodott szentbeszéde végén Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír