A március 12-én délelőtt tartott szentévi általános kihallgatáson a Szentatya folytatta katekézissorozatát, amelyben az irgalmasság témáját biblikus szempontból járja körül. A mai alkalom témája az irgalmasság és szolgálat kapcsolata volt a lábmosás gesztusa alapján.

 

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A beszédet teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Közeledünk húsvétnak, hitünk központi titkának ünnepéhez. János evangéliuma – miként hallottuk [Jn 13,12–14] – elbeszéli, hogy Jézus – mielőtt meghalt és feltámadt értünk – olyan tettet hajtott végre, amely bevésődött tanítványai emlékezetébe, ez pedig a lábmosás. Annyira váratlan és zavarba hozó gesztus ez, hogy Péter el sem akarja fogadni. Szeretnék megállni Jézus befejező szavainál: „Értitek, mit tettem veletek? […] Ha én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát” (Jn 13,12.14). Jézus így megmutatja tanítványainak, hogy a szolgálat az az út, amelyen járniuk kell, hogy a benne való hitben éljenek, és tanúságot tegyenek szeretetéről. Maga Jézus alkalmazta önmagára „Isten szolgájának” Izajás próféta által használt képét. Ő, az Úr, szolgává teszi magát!

Azáltal, hogy megmossa apostolai lábát, Jézus ki akarta nyilatkoztatni nekünk, hogyan bánik Isten velünk, és példát akart adni az ő „új parancsáról” (Jn 13,34), hogy tudniillik úgy szeressük egymást, amint ő szeretett minket, vagyis életét adva értünk. Maga János írja első levelében: „A szeretetet ezáltal ismertük meg: ő életét adta értünk. Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. […] Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal” (1Jn 3,16.18).

A szeretet tehát a konkrét szolgálat, amelyet egymásnak nyújtunk. A szeretet nem szavakból áll, hanem tettekből és szolgálatból; alázatos, csendben és rejtekben végzett szolgálatból, amint maga Jézus mondta: „balkezed ne tudja, mit tesz a jobb” (Mt 6,3). Ez magában foglalja azoknak az adományoknak a rendelkezésre bocsátását, amelyeket a Szentlélek adott nekünk, hogy a közösség növekedhessen (vö. 1Kor 12,4–11). Ezenkívül kifejeződik az anyagi javak másokkal való megosztásában, hogy senki ne szenvedjen szükséget. A megosztás és a rászorultak segítése olyan életstílus, amelyet mint a hiteles emberség útját Isten sok nem kereszténynek is sugall.


Végül azt se felejtsük el, hogy amikor tanítványai lábát megmosta, és tőlük is azt kérte, hogy hasonlóképpen cselekedjenek, Jézus arra is hívott minket, hogy valljuk meg hibáinkat egymásnak, és imádkozzunk egymásért, hogy szívből meg tudjunk egymásnak bocsátani. Ezzel kapcsolatban idézzük fel Szent Ágoston püspök szavait, aki ezt írta: „A keresztény ne vesse meg azt tenni, amit Krisztus tett. Amikor ugyanis a test lehajol a testvér lábához, a szívben is lángra lobban – vagy ha már égett, akkor fokozódik – az alázat érzése. […] Bocsássuk meg egymásnak tévedéseinket, és imádkozzunk egymásért bűneink miatt, s így valamiképpen megmossuk egymás lábát” (In Joh [Kommentár János evangéliumához] 58,4–5).

A szeretet a szolgálat, a szeretettel segítünk, szolgálunk másokat. Sok ember éli így életét, mások szolgálatában. Múlt héten kaptam egy levelet valakitől, aki köszönetet mondott az irgalmasság évéért. Azt kérte, imádkozzak érte, hogy közelebb kerülhessen az Úrhoz. Ennek az embernek az élete abból áll, hogy édesanyját és bátyját ápolja: idős édesanyja ágyhoz van kötve, szellemileg tiszta, de nem tud mozogni, testvére pedig mozgássérült, tolókocsis. Ennek az embernek az élete a szolgálat, a segítés. Ez szeretet! Amikor megfeledkezel magadról és másokra gondolsz, az szeretet! A lábmosással pedig az Úr arra tanít minket, hogy szolgálók legyünk, mi több, hogy olyan szolgák legyünk, mint ő, ahogyan ő szolgált minket, ő szolgált valamennyiünket.

Tehát, kedves testvéreim, irgalmasnak lenni, mint az Atya, azt jelenti, hogy követjük Jézust a szolgálat útján. Köszönöm!


Az általános kihallgatáson Kiskunhalasról érkezett magyarok is részt vettek, akik liturgikus textíliákra applikált kereszt csipkemotívumokat adtak át a pápának, valamint egy pápa-bábut, melyet gyermekek készítettek. A Szentatyának szánt csipkéket Bakony Attiláné, Csapi Benőné, Kardos Zsuzsanna, Keresztúri Julianna, Hrk Erika, Pajorné Berta Gyöngyi és Vancsik Ágota csipkevarrók készítették.



A Kiskunhalas-alsóvárosi Főplébánia, a hívek és Kuris István László önkormányzati képviselő közös ajándéka volt továbbá egy Szent II. János Pál pápa arcképét hímzéssel megelevenítő miseruha. A miseruhát a kiskőrösi Szőgyiné Vida Beáta varrta, a hímzés Fekete Tamás és a Panto-Soft Kft. munkája.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: ANSA

Magyar Kurír