A Szentatya június 16-án délben a Konzisztórium teremben fogadta a teatinus nővérek kongregációjának küldöttségét, akik alapítójuk négyszáz évvel ezelőtti halálára emlékeznek. Beszédében a szemlélődő ima fontosságáról, az Eucharisztia központi szerepéről és az önzetlen szolgálatról szólt a pápa.

Ferenc pápa mindenekelőtt köszönetet mondott a nővéreknek azért a szolgálatért, melyet az Egyházban kifejtenek, szerte a világon. Emlékeztetett, Orsola Benincasa nővér, a rend alapítója szemlélődő lélek volt, aki egész életét a keresztre feszített Krisztushoz alakította, többek közt saját misztikus tapasztalatai nyomán is. Utalt a Szentatya arra a nehézségre is, mely kezdetben a teatinus rend társalapítója, IV. Pál pápa idejében a jezsuita rend és a teatinusok között fennállt. „Az akkori veszekedések után azonban most barátok vagyunk” – tette hozzá.

Az Eucharisztia volt Benincasa nővér számára élete középpontja és legfőbb lelki tápláléka. Rendjére hagyott spiritualitása mélyen Krisztus-központú és máriás lelkületű. Nővéreinek azt hagyta meg, hogy ne éljenek más rendszabályzatot, mint a szeretetét – folytatta a pápa, és a rendszeres és mély imádságra buzdította a nővéreket, tudva, hogy az imádság nem szakítja el őket a világtól, hanem a mélyben összekapcsolja őket vele. Álljanak közel a szenvedőkhöz és ismerjék föl bennük a keresztre feszített Krisztust. Másfelől pedig kövessék alapító mesternőjük tapasztalati jellegű istenismeretét. Végül arra emlékeztetett Ferenc pápa, hogy a világnak szüksége van a közösségben megélt testvéri élet tanúságtételére és a szenvedőknek nyújtott szolgálatra.

* * *

A teatinus női rend idén emlékezik alapítója halálának 400. évfordulójára.

Orsola Benincasa olasz szerzetesnővér, a teatinus nővérek kongregációjának alapítója Nápolyban született 1547. október 20-án, és ugyanott halt meg 1618-ban, éppen születése napján. A kicsi Orsolának tízévesen, 1557 karácsony éjszakáján volt az első elragadtatása, mely aztán egyre sűrűbben ismétlődött. 1579-ben, huszonkét éves korában az emberek kíváncsisága elől visszavonult a Sant’Elmo-hegyre remetének.

1582. március 12-én újabb látomástól indítva Rómába ment XIII. Gergely pápához, hogy az Egyház reformját sürgesse. A pápa meghallgatta, és hitelességének megvizsgálására egy teológiai bizottságot kért föl, melynek tagja volt Claudio Acquaviva jezsuita generális és Néri Szent Fülöp, az oratoriánusok alapítója. A több hónapos vizsgálat során gyakorolnia kellett az alázatot és az önmegtagadást. Eltiltották a szentáldozástól, megbüntették elragadtatásai miatt, ő pedig, miután mindezeket hősiesen elviselte, visszatérhetett Nápolyba anélkül, hogy bármit elért volna. Újra visszavonult a Sant’Elmo-hegyre, tovább imádkozott és a lelki példáját követő lányok számára 1583-ban, 36 évesen megalapította a teatinus nővérek kongregációját, melynek szabályzatát 1623-ban XV. Gergely pápa hagyta jóvá. Erényeinek hősiességét 1793-ban VI. Piusz pápa ismerte el.

(Forrás: Magyar katolikus lexikon)

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír