Ferenc pápa szeptember 22-én, szombaton délután Vilniusban a Mater Misericordiae-kegyhelyen imádkozott.

Ferenc pápa szeptember 22-én helyi idő szerint délután fél ötkor kereste fel az Irgalmasság Anyja-kegyhelyet, ahol rövid beszédet mondott – kérve, hogy a Szűzanya fogadja gyermekévé különösen az elesetteket.

Ez a Mária-kép, a Mater Misericordiae-kegyhely különös szerepet játszott Vilnius és egész Litvánia történetében. A középkori Vilnius városfala kilenc kapujának egyikéről van szó, a Hajnal-kapuról. A kilenc kapu a városba vezető főutak torkolatánál épült. A várkapuk fülkéibe a Szűzanya vagy szent Fia egy-egy kegyképét helyezték el, melyekhez különösen végveszély idején imádkoztak a lakosok.

Ferenc pápa beszédét teljes egészében közreadjuk!

Kedves testvérek és nővérek!

A „Hajnal kapujánál” állunk most, ennyi maradt csak ennek a városnak a falaiból, amely arra szolgált, hogy megvédje a városlakókat minden veszélytől és támadástól, és amelyet 1799-ben a megszálló hadak teljesen elpusztítottak, egyedül ezt a kaput hagyva épen: már akkor is itt függött az „Irgalmas Szűznek”, Isten Szent Anyjának képe, aki mindig kész minket támogatni és segítségünkre sietni.

Már azokban az időkben is arra akart tanítani minket, hogy anélkül is lehet védekezni, hogy támadnánk és hogy lehetséges óvatosnak lenni anélkül, hogy gyanakvóan tekintenénk mindenkire. Ez az aranyba öltöztetett Anya a Gyermek nélkül: mindenki anyja; mindenkiben, aki ide érkezik, ő meglátja, amit mi oly gyakran nem vagyunk képesek észrevenni: az ő Fiának, Jézusnak az arcát a szívünkbe vésve.

És mivel Jézus arca ott van minden emberi szívben, mint pecsét, minden férfi és minden nő az Istennel való találkozás lehetősége számunkra. Ha másoktól való félelmünkben bezárulunk önmagunkba, ha falakat és barikádokat építünk, megfosztjuk magunkat Jézus örömhírétől, amely átjárja a történelmet és mások életét. Túl sok erődöt építettünk a történelem során, de ma annak érezzük szükségét, hogy egymás szemébe nézzünk és testvérként tekintsünk egymásra, hogy együtt járjuk végig utunkat és örömmel és békében fedezzük fel és éljük át a testvériség valódi értékét (vö. Evangelii gaudium, 87). Nap mint nap tömegek látogatják meg az Irgalmasság Anyját ezen a helyen, akik számos országból érkeznek: litvánok, lengyelek, fehéroroszok, oroszok; katolikusok és ortodoxok. Ma ez lehetséges a kommunikáció egyszerűsége és az utazás szabad lehetősége miatt. Milyen szép is volna, ha az egyik helyről a másikra történő utazás egyszerűségéhez társulna a találkozási lehetőségeknek és az egymással való szolidaritás egyszerűsége is, hogy szabadon áramolhassanak azok az adományok, amelyeket ingyenesen kaptunk, illetve hogy kiszabadulhassunk saját magunkból és odaajándékozhassuk magunkat, és ezzel együtt elfogadhassuk mások jelenlétét és különbözőségét, mint ajándékot és mint az élet gazdagságát.

Úgy tűnhet néha, hogy a világnak való megnyílás versenyhelyzetbe kényszerít minket, ahol ti. „ember embernek farkasa” és ahol csak a konfliktusnak és annak van helye, ami elválaszt minket egymástól, a feszültségnek, amely felőröl minket, a gyűlöletnek és az ellenségeskedésnek, amelyek nem vezetnek sehova (Gaudete et exsultate, 71-72).

Az Irgalmasság Anyja, mint minden jó anya egy családban szeretne egyesíteni mindannyiunkat, és azt súgja a szívünknek: „keresd a testvéredet”. Így a kapu valóban egy új kezdetre, egy új hajnalra nyílhat meg. A küszöbig visz minket, mint a gazdag és a szegény Lázár evangéliumi példabeszédében (vö. Lk 16,19-31). Manapság a gyerekek és a családok viselik a vérző sebeket; nem azokat, amelyeket Lázár viselt, hanem amelyeket Jézus; valódi, konkrét sebek, fájdalmukban és homályba burkolózásukban felkiáltanak, hogy a szeretet gyógyító fényét elvigyük hozzájuk. Mert a szeretet a kulcs, amely az ég kapuját nyitja.

Kedves testvérek és nővérek! Kívánom, hogy átlépve ezt a küszöböt, megtapasztalhassuk azt az erőt, amely megtisztítja a másokkal való kapcsolatunkat, és hogy Édesanyánk megadja nekünk azt, hogy irgalommal és alázattal tekintsünk mások korlátaira és hibáira, anélkül, hogy felsőbbrendűnek tekintenénk magunkat bárkinél is (vö. Fil 2,3). Kívánom, hogy a rózsafüzér titkain elmélkedve azért imádkozzunk, hogy egy közösséggé alakuljunk, amely képes hirdetni a mi reménységünket, Jézus Krisztust, hogy aztán egy mindenkit befogadni képes Hazát építsünk, és hogy be tudjuk fogadni a Szűzanya adományait, a türelmet és a párbeszédet, a közelséget és a befogadást, amely szeret, megbocsát és nem ítélkezik (Evagnelii gaudium, 165); egy Hazát, amely inkább hidakat, semmint falakat épít, aki inkább az irgalmat és nem az ítélkezést választja. Legyen Mária mindig a Hajnal kapuja ez áldott föld számára!

Most pedig hagyjuk, hogy ő vezessen bennünket, imádkozzunk egy tized rózsafűzért, és elmélkedjünk az öröm titkain.

Az Irgalmasság Anyja-kegyképet 1620-1630 körül festették és a Hajnal-kapunak lett oltalmazója a kapu fölé épített kápolnában. A kegykép története során számos csodát tulajdonítanak az Irgalmasság Anyja közbenjárásának.

1993 szeptemberében, Vilniusban tett látogatása során II. János Pál pápa is felkereste az Irgalmasság Anyja-kegyhelyet, hogy a Szűzanya előtt imádkozzon.

Fordította: Koszoru Péter

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír