Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján a Szentatya arról elmélkedett a déli Mária-imádság előtt, hogy a mi életünkben is Jézus a legnagyobb ajándék, ő az, aki igaz örömet és teljes jelentést ad életünknek.

Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének főünnepén az evangélium azt a fiatal názáreti lányt mutatja be, aki az angyal híradása után sietve elindul, hogy Erzsébet közelében lehessen, aki csodás terhességének utolsó hónapjaiban jár. Amikor megérkezik, azokat a szavakat hallja Erzsébet ajkáról, amelyek később az üdvözlégy imádság részévé váltak: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse” (Lk 1,42). Valóban, a legnagyobb ajándék, amelyet Mária Erzsébetnek – és az egész világnak – ad: Jézus, aki már ott él benne, és nem csak úgy él, hogy a hit és a várakozás rá irányul, mint sok ószövetségi asszony esetében, hanem Szűz Máriától Jézus emberi testet vett fel, üdvözítő küldetése számára.

Erzsébetnek és férjének, Zakariásnak a házában, ahol korábban a gyermektelenség miatt szomorúság uralkodott, most egy születőben lévő gyermek feletti öröm van: ez a gyermek lesz a nagy Keresztelő János, a Messiás előfutára. Mária érkezésekor pedig túlcsordul és felfakad az öröm a szívükből, mert Jézus láthatatlan, de valóságos jelenléte értelmet ad mindennek: az életnek, a családnak, a nép megmenekülésének… mindennek! Ennek a teljes örömnek ad hangot Mária ajka abban a Lukács-evangéliuma által ránk hagyományozott, csodálatos imában, amelyet latin kezdőszaváról Magnificatnak nevezünk. Ez az ének Istent dicséri, aki nagy dolgokat művel olyan alázatos, a világ előtt ismeretlen emberek által, mint Mária, mint az ő jegyese, József, vagy olyan eldugott, kis helységekben, mint Názáret, ahol ők élnek. Nagy dolgokról van tehát szó, amelyeket Isten alázatos emberekkel vitt végbe, olyan nagy dolgokról, amelyeket az Úr az alázatosakkal művel a világban, mert az alázat olyan, mint az üresség, mely teret ad Istennek. Az alázatos embernek van hatalma: épp azért, mert alázatos, nem azért, mert erős. Ez az alázatos embernek és az alázatnak a nagysága. Szeretném megkérdezni tőletek – és magamtól is –, de nem kell hangosan válaszolnotok, mindenki szíve mélyén válaszoljon erre a kérdésre: „Milyen az én alázatom?”

A Magnificat az irgalmas és hűséges Istenről énekel, aki üdvözítő tervét a kicsinyekkel és a szegényekkel valósítja meg, azokkal, akik hisznek őbenne, akik bíznak az ő szavában, mint Mária. Erzsébet így kiáltott fel: „Boldog vagy, mert hittél” (Lk 1,45). Jézus Mária általi érkezése nemcsak az öröm és a testvéri közösség légkörét teremtette meg, hanem a hit légkörét is, amely reményhez, imához, dicsérethez vezet.



Szeretnénk, ha mindez napjainkban is megtörténne otthonainkban. A mennybe felvett Boldogságos Szűz Máriát ünnepelve azt szeretnék, hogy ő még egyszer hozza el nekünk, családjainknak és közösségeinknek azt a hatalmas ajándékot, azt az egyedülálló kegyelmet, amelyet mindig és minden más kegyelmet megelőzően kérnünk kell, még ha ez utóbbiakat annyira szívünkön hordozzuk is: azt a kegyelmet, amely maga Jézus Krisztus!

Jézust elhozva, a Szűzanya nekünk is új, jelentésben gazdag örömet hoz; elhozza nekünk azt az új képességet, hogy hittel tudjuk megélni a legfájdalmasabb és legnehezebb időszakokat is; elhozza az irgalmasság képességét, hogy megbocsássunk egymásnak, megértsük és támogassuk egymást.

Mária az erény és a hit példaképe. Ma, amikor őt, a mennybe felvett Szűzanyát szemléljük, földi életútjának befejezésekor, köszönetet mondunk neki, amiért mindig előttünk jár az élet és a hit zarándokútján, ő az első tanítvány. Kérjük tőle, hogy őrizzen és támogasson minket, hogy hitünk erős, örömteli és irgalmas hit legyen! Kérjük, hogy segítsen minket szentté válni, hogy egy napon találkozzunk majd vele a mennyországban!

A szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Máriára, a béke királynőjére – akit ma a mennyország dicsőségében szemlélünk – szeretném ismét rábízni mindazon népek aggodalmait és fájdalmait, akik természeti csapások, társadalmi feszültségek vagy [fegyveres] konfliktusok miatt szenvednek a világ számos részén. A mi mennyei anyánk nyerje el mindenki számára a megvigasztalódást, és hogy a derű, az egyetértés jövője köszöntsön rájuk!

Köszöntelek mindannyiatokat: rómaiak és sokféle országból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a (Velence melletti) Mirából jött fiatalokat és a Nociból jött Don Bosco Társulatot. És köszöntöm… spanyol és lengyel zászlókat látok. Szép ünnepet!

Köszönöm, hogy eljöttetek! Jó ünneplést kívánok nektek a mennybe felvett Szűzanya ünnepén, és kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat! A viszontlátásra!

Fotó: News.va

Fordította: Tőzsér Endre SP

Magyar Kurír