December 16-án, advent harmadik vasárnapján a déli Mária-imádság elmondásakor a Szentatya arra biztatta a hívőket, hogy örömmel készüljenek karácsonyra, fogadják be az evangéliumot, hogy az konkrét valósággá váljon életükben.

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma, advent harmadik vasárnapján a liturgia örömre hív bennünket. Halljátok jól: örömre! Szofoniás próféta ezekkel a szavakkal fordul Izrael népének kicsiny maradékához: „Örülj, Sion leánya, örömmel kiálts, Izrael! Ujjongj és egész szívedből kiálts, Jeruzsálem leánya!” (Szof 3,14). Örömmel kiáltani, ujjongani, örvendezni: erre hív a mai vasárnap. A szent város lakosai örömre kapnak felszólítást, mert az Úr visszavonta ítéletét (vö. Szof 3,15). Isten megbocsátott, nem akar büntetni! Következésképpen a népnek nincs oka többé szomorkodni, nincs oka többé csüggedni, hanem minden az Isten iránti örvendező hálához visz, aki mindig ki akarja váltani, meg akarja menteni azokat, akiket szeret. Az Úr népe iránti szeretete pedig szakadatlan, ahhoz a gyengéd szeretethez hasonlít, ahogyan az apa szereti gyermekeit, a férj a feleségét, amint szintén Szofoniás mondja: „Örül majd neked, újjáéleszt szeretetével; örül majd neked kitörő örömmel” (Szof 3,17). Ezért a mai nap az öröm vasárnapja, így nevezik a karácsony előtti adventi időszak harmadik vasárnapját.

A prófétának ez a felszólítása különösen időszerű abban az időszakban, amikor karácsonyra készülünk, mert Jézusra, az Emmánuelre, a „velünk lévő Istenre” vonatkoztatjuk: az ő jelenléte az öröm forrása. Szofoniás ugyanis meghirdeti: „Izrael királya a köztetek lévő Úr”; és kissé később megismétli: „Körödben van az Úr, a te Istened, az erős szabadító!” (Szof 3,15.17). Teljes értelmét ez az üzenet az angyali üdvözletkor nyeri el, amelyet Lukács evangélista beszél el. A szavak, melyekkel Gábriel angyal a Szűzhöz fordul, mintegy a próféta szavait visszhangozzák. Mit mond Gábriel arkangyal? „Örülj, aki kegyelmet találtál, az Úr veled van!” (Lk 1,28). „Örülj”, mondja a Szűzanyának. Galilea egyik távoli falvában, egy a világ előtt ismeretlen fiatal nő szívében Isten lángra lobbantja a boldogság szikráját az egész világ számára. Ma ugyanez az örömhír szól az Egyházhoz, felszólítást kap, hogy fogadja be az evangéliumot, hogy az valósággá, konkrét életté váljon. Ez a felszólítás szól az Egyházhoz, mindnyájunkhoz: „Örülj, kicsiny keresztény közösség, aki szegény és megalázott vagy, de az én szememben szép, mert vágyva vágysz országomra, éhezed és szomjazod az igazságosságot, türelmesen szövöd a béke szövetét, nem követed az éppen hatalmon levőket, hanem hűségesen a szegények mellett maradsz. Így nem félsz semmitől, hanem szívedet öröm tölti el.” Ha így élünk, az Úr színe előtt, szívünket mindig öröm tölti majd el. „Magas szintű”, teljes öröm, a mindennapok alázatos öröme, vagyis a béke. A béke a legkisebb öröm, mégis öröm!

Szent Pál is ma arra buzdít bennünket, hogy ne aggódjunk, ne essünk kétségbe semmiért, hanem minden körülmények között terjesszük Isten elé kéréseinket, szükségleteinket, aggodalmainkat „imádságokban és könyörgésekben” (Fil 4,6). Annak tudata, hogy a nehézségek között mindig fordulhatunk az Úrhoz, és ő sosem utasítja el szólítgatásainkat, nagy ok az örömre. Semmilyen aggodalmaskodás, semmilyen félelem sem veheti el tőlünk azt a békés derűt, amely nem emberi dolgokból, nem emberi vigaszokból, hanem Istentől származik, annak tudatából, hogy Isten szeretettel irányítja életünket, éspedig állandóan! A problémák és szenvedések között is ez a bizonyosság táplálja reményünket és bátorságot önt belénk.

De ahhoz, hogy be tudjuk fogadni az Úr felszólítását az örömre, késznek kell lennünk arra, hogy megkérdőjelezzük magunkat. Mit jelent ez? Azt, hogy úgy kell tennünk, mint azok, akik hallgatták Keresztelő János prédikációját, és megkérdezik tőle: te így prédikálsz, de mi „mit tegyünk?” (Lk 3,10). Nekem mit kell tennem? Ez a kérdés az első lépés a megtérés felé, amire ebben az adventi időszakban meghívást kapunk. Valamennyien tegyük fel a kérdést: Mit kell tennem? Még ha kicsi dolog is az, mégis „mit kell tennem?”

Szűz Mária, a mi édesanyánk, segítsen, hogy ki tudjuk tárni szívünket az érkező Úr előtt, hogy ő egész életünket eláraszthassa örömmel!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvéreim!

Múlt héten Marrákesben, Marokkóban, elfogadták a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló világegyezményt, amely referenciakeret kíván lenni az egész nemzetközi közösség számára. Ezért remélem, hogy a nemzetközi közösség, ennek az eszköznek köszönhetően is, felelősséggel, szolidaritással és együttérzéssel képes bánni azokkal, akik különböző okokból elhagyták hazájukat, és imádságaitokba ajánlom ezt a szándékot.

Köszöntelek mindnyájatokat, családok, plébániai csoportok és társulatok, akik Rómából, Olaszországból és a világ számos réséből érkeztetek. Külön is köszöntöm a Sevillából, Hamburgból, Münchenből és a belgiumi Chapelle-ből jött zarándokokat. Üdvözlöm a pescarai, potenzai, bucchianicói, fabrianói és blerai híveket, a comboniánus világi misszionáriusokat, valamint a jesolói és Ca’ Savió-i cserkészeket.

Most pedig főleg hozzátok fordulok, kedves római gyerekek, akik a „Jézuska-babák” megáldására jöttetek Ruzza segédpüspök kíséretében. Köszönetet mondok a Római Oratóriumok Központjának és az önkénteseknek. Kedves gyerekek, amikor majd otthon imádkoztok a jászol előtt, szemeteket a kis Jézusra szegezve, ámulatot éreztek majd. Most azt kérdezhetitek, mi az az ámulat. Egy erősebb érzés, erősebb, mint egy szokásos érzelem. Azért tölt el bennünket, mert látjuk Istent: ámulatot érzünk az emberré lett Isten nagy misztériuma előtt. A Szentlélek pedig Jézus alázatosságát, gyengédségét és jóságát ülteti szívetekbe. Jézus jó, Jézus gyengéd, Jézus alázatos. Ez az igazi karácsony, az igazi születésünnep! Ne felejtsétek el! Legyen ilyen a karácsony számotokra és családtagjaitok számára! Áldásomat adom az összes „jézuskára”!

Mindenkinek szép vasárnapot, szép adventi harmadik vasárnapot kívánok! Legyen bennetek öröm, nagy öröm, vagy amikor nem lehetséges az öröm, akkor mélységes béke! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátására!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír