Január 15-én a vasárnap déli Mária-imádsághoz fűzött beszédében a szentatya a Jézusra mutató Keresztelő János alakját állította a hívők elé. Nyomatékosan felhívta a figyelmet a sok veszélynek kitett gyermekekkel való különleges törődésre is. Beszédét teljes terjedelemben közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium (Jn 1,29–34) középpontjában Keresztelő Jánosnak ez a mondata áll: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (Jn 1,29). Ezt a mondatot János tekintete és kézmozdulata is kíséri: őrá, Jézusra mutat.

Képzeljük csak el a jelenetet! Ott vagyunk a Jordán folyó partján. János épp keresztel, rengeteg ember, mindenféle korú férfi és nő jön oda, a folyóhoz, hogy megkeresztelkedjenek egy olyan embernél, aki sokakat Illésre, arra a nagy prófétára emlékeztet, aki kilenc évszázaddal korábban megtisztította az izraelitákat a bálványimádástól, és visszavezette őket a szövetség Istenében, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenében való igaz hitre.

János azt hirdeti, hogy a mennyek országa közel van, hogy a Messiás nemsokára megmutatkozik, ezért fel kell készülni, meg kell térni és igazságosan kell cselekedni; elkezd keresztelni a Jordánban, hogy a bűnbánat fogható eszközét adja a népnek (vö. Mt 3,1–6). Az emberek azért mentek hozzá, hogy bűnbánatot tartsanak, megbánják bűneiket és új életet kezdjenek. Ő tudja, János tudja, hogy a Messiás, az Úr felkentje már közel van, és abból a jelből lehet majd felismerni, hogy leszáll rá a Szentlélek; ő hozza majd el ugyanis az igazi keresztséget, a Szentlélekben való keresztséget (vö. Jn 1,33).

És íme, elérkezik a pillanat: Jézus megjelenik a folyóparton, az emberek között, a hozzánk hasonló bűnösök között. Ez az ő első nyilvános tette, az első dolog, amit tesz, miután elhagyta názáreti otthonát, ahol harminc évig lakott: lemegy Júdeába, elmegy a Jordánhoz, és megkeresztelkedik Jánosnál. Tudjuk, mi történik, hiszen a múlt vasárnapi misében erről volt szó: a Szentlélek galamb alakban leszáll Jézusra, az Atya hangja pedig kijelenti, hogy ő a szeretett Fiú (vö. Mt 3,16–17). Ez a jel, amelyet János várt. Ő az! Jézus a Messiás! János zavarban van, mert Jézus nem várt módon tárta fel magát: a bűnösök között, megkeresztelkedve, mint ők, sőt, őértük. De a Lélek megvilágosítja Jánost, és megérteti vele, hogy így teljesedik be Isten igazságossága, így teljesedik be az ő üdvözítő terve: Jézus a Messiás, Izrael királya, de nem e világ hatalmával [jelenik meg], hanem Isten Bárányaként, aki magára veszi és elveszi a világ bűnét.

János így mutat őrá az emberek és az ő tanítványai előtt. Jánosnak ugyanis népes tanítványi köre volt, olyan emberek, akik lelki vezetőjüknek választották, és közülük kerülnek majd ki Jézus első tanítványai. Jól ismerjük a nevüket: a később Péternek hívott Simon, a testvére András, aztán Jakab és testvére, János. Mindnyájan halászok; mindnyájan galileaiak, mint Jézus.

Kedves testvéreim! Miért időztünk ilyen sokáig ennél a jelenetnél? Azért, mert döntő jelentőségű! Nem anekdota, hanem döntő fontosságú történelmi tény! Ez a jelenet döntő jelentőségű hitünk szempontjából, és döntő jelentőségű az Egyház küldetése szempontjából is. Az Egyháznak minden korban az a feladata, hogy azt tegye, amit Keresztelő János, hogy Jézust mutassa meg az embereknek: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.” Ő az egyetlen Üdvözítő! Ő az Úr, aki alázatosan ott van a bűnösök között, de ő, ő: nem másvalaki, aki hatalommal érkezik; nem, nem, ő!

Ezek azok a szavak, amelyeket mi, papok mindennap megismétlünk a misében, amikor felmutatjuk a népnek a Krisztus testévé és vérévé vált kenyeret és bort. Ez a liturgikus mozdulat magában foglalja az Egyház egész küldetését, az Egyház ugyanis nem önmagát hirdeti. Jaj az Egyháznak, ha önmagát hirdeti, ha elveszíti az iránytűt, és nem tudja, merre megy! Az Egyház Krisztust hirdeti! Nem önmagát, hanem Krisztust hordozza. Mert ő és egyedül ő az, aki megmenti népét a bűntől, aki megszabadítja és az igazi szabadság földjére vezeti.

Szűz Mária, Isten Bárányának anyja segítsen minket, hogy higgyünk benne és kövessük!

A szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Ma tartjuk az elvándorlók és menekültek világnapját, amelynek idei témája: „Kiszolgáltatott és önmagukért kiállni képtelen kiskorú migránsok.” Ezek a mi kis testvéreink, különösen, ha kísérő nélküliek, rengeteg veszélynek vannak kitéve. És megmondom nektek: nagyon sokan vannak! Meg kell hozni minden lehetséges intézkedést, hogy biztosítsuk az oltalmat és a védelmet a kiskorú elvándorlóknak, valamint integrálásukat is.

Külön is köszöntöm a különböző etnikumok itt egybegyűlt képviselőt. Kedves barátaim, kívánom nektek, hogy derűs békében tudjatok élni a titeket befogadó településeken, tiszteletben tartva a törvényeket és a hagyományokat, ugyanakkor megőrizve származási kultúrátok értékeit. A kultúrák találkozása mindig gazdagodás mindenki számára! Köszönetet mondok a római egyházmegye Migrantes hivatalának és mindazoknak, akik a migránsokkal dolgoznak, segítik befogadásukat, kísérik őket nehézségeikben. Bátorítalak titeket, hogy folytassátok ezt a munkát, emlékezzetek Szent Francesca Saverio Cabrininek, a migránsok védőszentjének példájára. Idén halálának századik évfordulójára emlékezünk. Ez a bátor szerzetesnővér arra szentelte életét, hogy elvigye Krisztus szeretetét a hazájuktól és családjuktól távol élőknek. Az ő tanúságtétele segítsen minket, hogy gondját viseljük idegen testvérünknek, akiben Jézus van jelen, gyakran szenvedve, elutasítva és megalázva. A Szentírásban hányszor kérte tőlünk az Úr, hogy fogadjuk be a vándorokat és az idegeneket, és hányszor emlékeztetett minket arra, hogy mi is idegen vagyunk?!

Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, kedves hívek, akik Olaszország és más országok egyházközségeiből érkeztetek! Köszöntöm a társulatokat és az egyes csoportokat is, kivált a Spanyolországból érkezett, a Villafranca de los Barros-i Meléndez Valdés Intézet diákjait.

Mindenkinek szép vasárnapot és finom ebédet kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatikáni Rádió spanyol nyelvű szerkesztősége

Magyar Kurír