l

Ahhoz, hogy előrehaladjunk a keresztény életben, emlékeznünk kell az első találkozásokra Jézussal. Meg kell emlékeznünk azokról, akik átadták nekünk a hitet és a szeretet törvényét – hangsúlyozta Ferenc pápa június 7-én reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliájában Szent Pál Timóteushoz intézett buzdításából indult ki. Az első levélben így szól: „Gondolj Jézus Krisztusra.”

Emlékezetünkben hátra kell lépnünk, hogy találkozzunk Krisztussal; hogy erőre leljünk, és előre tudjunk haladni. A keresztény emlékezet mindig találkozás Jézus Krisztussal – hangsúlyozta a pápa. A keresztény emlékezet olyan, mint az élet sója. Emlékezet nélkül nem haladhatunk előre. Amikor „emlékezethiányos”, feledékeny keresztényekkel találkozunk, rögtön észrevesszük, hogy elvesztették a keresztény élet ízét. Olyan emberré váltak, akik betartják a parancsolatokat, de azok misztikuma nélkül, anélkül, hogy találkoznának Jézus Krisztussal. Vele találkoznunk kell az életben – buzdított Ferenc pápa.

Három helyzetben találkozhatunk Jézus Krisztussal: az első pillanatokban, őseinkben és a törvényben. A pápa utalt a Zsidókhoz írt levélre: „»Emlékezzetek az első időkre, megtérésetek utánra, amikor olyan buzgók voltatok...« Mindenkinek megvan a maga ideje a Jézussal való találkozásra. Az életetekben volt egy-két olyan pillanat, amikor Jézus közeledett hozzátok, megjelent nektek. Ne feledkezzetek meg ezekről. Vissza kell térnünk ezekhez a pillanatokhoz, és beléjük kell kapaszkodnunk, mert ösztönzést nyújtanak, mert Jézus Krisztussal találkozunk bennük.”

„Mindenkinek vannak ilyen pillanatai, amikor találkozott Jézus Krisztussal, amikor megváltozott az élete, amikor az Úr megmutatta neki hivatását, amikor az Úr meglátogatta egy nehéz pillanatban – jegyezte meg a pápa. – A szívünkben őrizzük ezeket, úgyhogy keressük meg őket, és gondolkodjunk el róluk. Ezek a pillanatok a keresztény út forrását jelentik, erőt adnak. Emlékszem ezekre a pillanatokra? – tette fel a kérdést a Szentatya. Emlékezem a találkozás pillanataira, amikor Jézus megváltoztatta az életemet, amikor megígért valamit? Ha nem emlékszünk, keressük meg ezeket a pillanatokat!”

„A második találkozó Jézussal őseink emlékezetén keresztül jön létre. Őket a Zsidókhoz írt levél »vezetők«-nek hívja, ők azok, akik megtanították nektek a hitet. Szent Pál a Timóteushoz írt második levélben így buzdít: emlékezz anyádra és nagyanyádra, akik átadták neked a hitet (vö. 2Tim 1,3–6). A hitet ugyanis nem postán kaptuk, hanem embereken keresztül – tette hozzá a pápa. – A Zsidókhoz írt levél pedig ezt mondja: tekintsetek rájuk, a tanúságtevők sokaságára, és merítsetek erőt belőlük, akik elszenvedték a vértanúságot.”

„Amikor az élet vize felkavarodik, fontos elmenni a forráshoz, és abból erőt meríteni a továbbhaladáshoz – tanácsolta a pápa. – Tegyük fel magunknak a kérdést: Visszanyúlok vezetőim, őseim emlékéhez? Gyökerekkel rendelkező ember vagyok, vagy gyökértelenné váltam, és csak a jelenben élek? Ha így van, akkor azonnal kérjük a kegyelmet a gyökerekhez való visszatérésre, azokhoz az emberekhez, akik átadták nekünk a hitet” – buzdított Ferenc pápa.

„Végül Jézus Márk evangéliumában a törvényre emlékeztet. Az első parancsolat: Izrael, hallgass az Úrra, a mi Istenünkre. Ez a törvény emlékezete. A törvény egy szeretetgesztus, amelyet az Úr tett meg felénk, amikor kijelölte az utat, és azt mondta, hogy ezt követve nem hibázol. Ezért tehát fontos a törvény emlékezete: nem a rideg törvényé, amely pusztán jogi szövegnek tűnik, hanem a szeretettörvényé, amelyet az Úr vésett a szívünkbe – mutatott rá a Szentatya. – Tegyük fel magunknak a kérdést: Hűséges vagyok a törvényhez, emlékezem rá, és ismételem? Előfordul, hogy mi keresztények – még a megszentelt életűek is – nehezen tudjuk emlékezetből felidézni a parancsolatokat. Azt mondjuk: igen, igen, emlékszem, aztán egy ponton tévedek, mégsem emlékszem.”

„Emlékezz Jézus Krisztusra. Ez annyit jelent, hogy tekintetünket az Úrra szegezzük az élet pillanataiban: amikor találkoztam vele, amikor próbatételek érnek, őseimben és a törvényben – fogalmazott a pápa. – Az emlékezet nemcsak visszatekintés, hátralépés. Visszatekintés, hogy előre tudjunk haladni. Az emlékezet és a remény együtt járnak. Kiegészítik és kiteljesítik egymást. Emlékezz Jézus Krisztusra, az Úrra, aki eljött, életét adta értem, és majd újra eljön. Ő az emlékezet és a remény Ura.”

Homíliája végén Ferenc pápa arra kérte hallgatóit, hogy ma mindannyian tegyék fel néhány percre maguknak a kérdést. Hogy állok az emlékezéssel? Emlékezem-e azokra a pillanatokra, amikor az Úrral találkoztam? És őseim emlékezetével? A törvény felidézésével? Végül pedig kérdezzük meg magunktól: Hogy állok a reménnyel? Miben reménykedem? Az Úr segítsen minket az emlékezés és a remény munkájának elvégzésében – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír