Február 5-én a szentatya a keresztények azon küldetését hangsúlyozta déli beszédében, hogy „ízt” és világosságot adjanak az életnek a Krisztustól kapott hittel és szeretettel, és hogy védelmezzék az életet minden életszakaszban. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ezeken a vasárnapokon a szentmisében az úgynevezett hegyi beszédet halljuk, Máté evangéliumából. Múlt vasárnap a boldogmondások kerültek sorra, ma pedig a liturgia Jézus azon szavaira irányítja figyelmünket, amelyek tanítványai világban betöltendő küldetését fogalmazzák meg (vö. Mt 5,13–16). A só és a világosság metaforáját használja, szavai pedig minden kor tanítványaihoz, tehát hozzánk is szólnak.
Jézus arra hív minket, hogy a jótettek tanúságtételével az ő világosságának visszfénye legyünk. Ezt mondja: „Így ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat” (Mt 5,16). E szavak azt hangsúlyozzák, hogy az emberek nem a szavainkról, hanem a tetteinkről ismerhetik fel, hogy igaz tanítványai vagyunk annak, aki a világ világossága. Főleg ugyanis a magatartásunk az, ami – a jóban és a rosszban – nyomot hagy másokban. Feladatunk van tehát, és felelősséggel tartozunk a kapott ajándékért: a hit világosságát, mely Krisztus által és a Szentlélek működése révén van bennünk, nem szabad visszatartanunk, mintha a saját tulajdonunk lenne, hanem arra hívattunk, hogy felragyogtassuk azt a világban, hogy jótetteinkkel továbbadjuk másoknak. És mennyire rászorul a világ az evangélium világosságára, amely átalakít, gyógyít és üdvösséget ad befogadójának! Ezt a világosságot kell vinnünk jótetteinkkel.
Hitünk világossága, ha másoknak is adunk belőle, nem halványul, hanem erősödik. Ellenben gyengülhet, ha nem tápláljuk szeretettel és szeretetből fakadó tettekkel. Így a világosság képe egybekapcsolódik a só képével. Ez az evangéliumi szakasz ugyanis azt mondja, hogy Krisztus tanítványaiként a „föld sója” is vagyunk (Mt 5,13). A só olyan dolog, amely nemcsak ízesít, hanem meg is óvja az élelmiszert attól, hogy megromoljon – Jézus korában nem voltak hűtőszekrények! Következésképpen a keresztények küldetése a társadalomban az, hogy „ízt” adjanak az életnek a Krisztustól kapott hittel és szeretettel, és távol tartsák az önzés, az irigység, a megszólás és ezekhez hasonlók megrontó mételyét. E mételyek foszlatják közösségeink szövetét, melyeknek a befogadás, a szolidaritás, a megbékélés helyeként kellene ragyogniuk. E küldetés teljesítéséhez az kell, hogy először mi magunk megszabaduljunk a világias befolyások okozta megrontó elfajulástól, e befolyások ugyanis ellentétesek Krisztussal és az evangéliummal; ez a megtisztulás pedig sosem ér véget, állandóan, mindennap dolgoznunk kell rajta!
Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy világosság és só legyünk mindennapi életkörnyezetünkben, kitartva azon feladatunkban, hogy megújítsuk az emberi valóságot az evangélium szellemében és Isten országának távlatában. A Boldogságos Szűz Máriának, Jézus első tanítványának oltalma legyen segítségére a hívőknek, akik őt példaképüknek tartják, és akik nap mint nap megélik hivatásukat és küldetésüket a történelemben. Segítsen minket édesanyánk, hogy mindig hagyjuk, hogy az Úr megtisztítson és megvilágosítson minket, hogy mi is a „föld sója” és a „világ világossága” legyünk!
A szentatya szavai az Angelus után:
Kedves testvéreim!
Olaszországban ma tartjuk az élet napját, melynek témája: „Nők és férfiak az életért Kalkuttai Szent Teréz nyomdokán.” Az olasz püspökökhöz kapcsolódva én is bátor oktató tevékenységre buzdítok az emberi élet érdekében. Minden élet szent! Mozdítsuk elő az élet kultúráját, válaszként a kidobás logikájára és a népességfogyásra! Közel vagyunk azokhoz a gyermekekhez és imádkozunk azokért a gyermekekért, akiket a terhességmegszakítás veszélye fenyeget, ugyanígy azokhoz az emberekhez, akik életük végéhez érkeztek – minden élet szent! –, hogy senki se maradjon magára, és a szeretet védelmezze az élet értelmét. Emlékezzünk Teréz anya szavaira: „Az élet szépség, csodáld, az élet élet, védelmezd!”, akár születő gyermekről, akár a halálhoz közel lévő emberről legyen szó: minden élet szent!
Köszöntöm azokat, akik az élet érdekében dolgoznak, a római egyetemek oktatóit, és mindazokat, akik az új nemzedékek képzésén tevékenykednek, hogy képesek legyenek befogadó és minden emberhez méltó társadalmat építeni.
Köszöntöm a világ különböző tájairól érkezett összes zarándokot, a családokat, az egyházközségi csoportokat és a társulatokat. Külön is köszöntöm a bécsi, a granadai, a melillai, az Acquaviva delle Fonti-i és a bari hívőket; hasonlóképpen a Penafielből (Portugáliából) és a Badajozból (Spanyolországból) érkezett diákokat.
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok. Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: ANSA
Magyar Kurír
Kommentáld!