Ferenc pápa február 18-i homíliájában Káin és Ábel történetéről (Ter 4,1–15.25) beszélt. Isten nekünk is felteszi azt a kérdést, amit egykor Káinnak: „Hol van a te testvéred?” Nagyon sokszor mi is csak megalkuvó válaszokat adunk, mint Káin: „Talán őrzője vagyok testvéremnek?”

„Hol van a te testvéred?” – a kérdés zavarba ejtő, Káin védekezik is: „Mi közöm nekem ehhez, a testvérem életéhez? Talán őrzője vagyok neki? Én mosom kezeimet.” Káin ezzel próbál menekülni Isten tekintete elől – jegyezte meg Ferenc pápa. – Jézus gyakorta tett fel kényelmetlen kérdéseket. Például Péternek, amikor háromszor fordult hozzá: „Szeretsz-e engem?” Péter végül nem tudott mit válaszolni ezekre a kérdésekre. Korábban Jézus azt kérdezte tanítványaitól, hogy az emberek kinek tartják őt. Prófétának, a Keresztelőnek… – felelték. „De ti mit mondtok?” – sürgette Jézus. Kényelmetlen kérdések ezek. Isten Káinhoz is egy ilyen kérdést intézett: „Hol van a te testvéred?” Kényelmetlen kérdés, jobb, ha nem is tesszük fel. A válaszokat pedig ismerjük: „Ez az ő élete, tiszteletben tartom, mosom a kezeimet, én nem avatkozom mások életébe, mindenki szabadon dönt saját élete felől…” E válaszok a mindennapok során születnek, az Úr kényelmetlen kérdéseire adott feleletként, és többnyire az általánosság síkján maradnak.

Az Úr pedig mindnyájunknak felteszi ezt a kérdést: „Hol van a te testvéred?” A szórakozott ember talán azt válaszolja, hogy „otthon van a feleségével”. A pápa azonban az éhező, a beteg, a bebörtönzött, az igazság miatt üldözött testvérre gondolt. Hol van a testvéred, aki éhes? „A plébániai karitász konyháján biztosan kap enni” – lehetne válaszolni; e felelettel az ember valójában saját bőrét menti. És a másik, a beteg testvér? – „Ja, kórházban van, gyógyszerrel kezelik. De az az ő dolga, én nem avatkozom bele mások életébe. Vannak rokonai, kap ellátást.” És hol van a fogva tartott testvéred? „Büntetését tölti, amit megérdemelt; aki csinálta, az fizesse meg.” És hol van a feketén alkalmazott testvéred, akit csak kilenc hónapra vesznek fel dolgozni, majd három hónap szünet után ismét fizetik feketén, de biztosítás nélkül? „De ma itt nincs munka, tegye azt, amit tud!”: íme egy másik megalkuvó válasz – idézett képzeletbeli beszélgetéseket Ferenc pápa.

A kérdésekre adott helyes válaszként Ferenc pápa Máté evangéliumának 25. fejezetére utalt, melyben Jézus a végítéletkor magára veszi a felebarátunknak nyújtott bármelyik konkrét segítséget. A beteg, az éhező, a szomjazó, a ruhátlan, az iskolába járni nem tudó, a kábítószeres, a bebörtönzött… hol van? Hol van ez a testvérem a szívemben? Van-e hely ott számukra?

Vannak olyanok, akik az Egyház szociális tevékenységéből kommunista pártot csinálnának, és ez rossz! – hangsúlyozta a pápa. – Rendben van, de az Úr mondta: „Hol van a te testvéred?” Nem egy párt, hanem az Úr kérdezte ezt. Hozzá vagyunk szokva, hogy kompromittáló, megalkuvó válaszokat adjunk, melyekkel elmenekülünk a problémák elől, hogy ne is lássuk, ne is foglalkozzunk velük. Ha pedig nem fogadjuk el ezeket a kihívásokat, akkor a bűn odatelepszik az ajtónk elé, mint Káin esetében, és csak arra vár, hogy belépjen, és elpusztítson minket.

Az Úr a Teremtés könyvében Ádámnak is feltett egy kényelmetlen kérdést: „Ádám, hol vagy?” Ő pedig végül elbújt szégyenében, félelemből. Bárcsak mi is tudnánk szégyenkezni! Hol van a te testvéred? Hol vagy? Hogyan élsz, hogy nem veszed észre ezeket a dolgokat, ezeket a szenvedéseket, fájdalmakat? Ne rejtőzz el a valóság elől! Feleljünk nyíltan, becsületesen, sőt örömmel az Úr e két kérdésére!” – zárta homíliáját Ferenc pápa a hétfő reggeli szentmisén.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír