Mexikói útjának első napján, február 13-án Ferenc pápa az ország püspökeivel is találkozott, beszédet intézett hozzájuk a mexikóvárosi székesegyházban.

 
A Szentatya a mexikóvárosi Nagyboldogasszony metropolita székesegyházban találkozott a mintegy 120 mexikói püspökkel. A pápa gondolatmenetének az alapja az a gyengéd pillantás volt, ahogy a Guadalupei Szűz, a „Morenita” rátekint az emberekre és ezt a pillantást, a mögötte rejlő gazdag tartalommal, kell megtanulnia a mexikói főpásztoroknak. A morenita spanyol szó, feketécskét jelent, a Szűzanya mesztic arcszínére utal, mely az őslakosok és a betelepülő fehér spanyolok isteni ötvözete. A Szűzanya identitása tehát az Újvilágban a mesztic! 

Nem tehettem meg, hogy ne jöjjek el! – kezdte beszédét a pápa – hiszen messziről hívott latin-amerikaiként tekintetemet a Morenita Szűzre szeretném emelni. Köszönöm nektek, hogy elhívtatok ebbe a „kicsi, de mindig szent házba”, amelyet a Gaudalupei Szűz kért magának és amely aztán végül egészen nagy lett. Itt, ezen a helyen rejtőzik minden mexikóinak a titkos szíve, és amikor most a Szent Szűz szemébe nézek, akkor valójában a ti népetek tekintetével találkozom, mely benne kifejeződik. Tudom, hogy semmiféle más hang nem képes oly mélységgel szólni a mexikói szívről, mint ahogy a Szűz beszél nekem róla. Ő megőrzi a legmagasztosabb érzéseit, a legrejtettebb reményeit, összegyűjti örömeit és könnyeit. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek Tepeyac hegye közelében és engedjétek meg nekem, hogy mindazt, amit nektek mondok, azt innét Guadalupéból indítsam. Ő maga vigye el a ti pásztori szívetekbe és mindegyikőtök egyházmegyéjébe, szerte széles Mexikóban – szólt a pápa.

Ahogyan Juan Diego és az őt követő nemzedékek vágytak rá, a pápa is nagyon kívánta, hogy lássa őt. De még inkább azt szeretném, hogy ő maga nézzen rám anyai tekintetével. Sokat töprengtem tekintetének e titkán és kérlek, fogadjátok úgy, ahogy az egy pásztor szívéből fakad. A Morenita Szűz ugyanis azt tanítja nekünk, hogy az egyetlen erő, amely képes megragadni az ember szívét, az Isten gyengédsége. Nem az eszközök ereje, nem is a törvény keménysége vonz és bűvöl el, hanem az isteni szeretet mindenható gyengesége lesz édességének és irgalmasságának az ellenállhatatlan ereje.

Ferenc pápa utalt arra, hogy ismeri a püspökök népének fájdalmas történetét, melyről szent elődje, II. János Pál itt, Mexikóban mondta, hogy „titokzatos és bőséges folyam alkotja azt: őslakos népeinek ősi és gazdag érzékenysége, a lelkükben gyökeret vert kereszténység és a modern európai racionalitás”. Ebben a történelemben az anyai öl folyamatosan megszülte Mexikót. Ezért mindig ebből az anyai ölből induljon ki a népetek lelkülete, mert az a keresztény hit öle, mely képes a kiengesztelődésre a magány, az elszigetelődés és a peremre szorultság által megjelölt múlttal.

Gyengéden és tisztelettel hajoljatok népetek mély lelke fölé, ehhez pedig szükségetek van Isten gyengédségére – fordult a pápa biztatással a püspökökhöz. Ne féljetek átlátszónak lenni. Őrizkedjetek a közönséges anyagiasságtól, a titkos egyezkedésektől. A mai bonyolult világ csak a racionális gondolkodásnak ad helyet, tagadja, hogy legalább egy szikla lenne a létezés homokján. A ti népeteknek ellenben joga van ahhoz, hogy a tekintetetekben meglássa annak a nyomát, hogy „láttátok az Urat”. Tanúskodjatok tehát arról, hogy láttátok az Urat!

A fiataloknak is szüksége van egy anyai ölre. Szeretettel és befogadóan tekintsetek rájuk, főként azokra, akik veszendő pénzért a halállal üzletelnek, és ne becsüljétek alul azt a veszélyt, amelynek a fiatalok vannak kitéve a drogkereskedelem miatt. Ne elégedjetek meg általános elítélő formulákkal, a helyzet drámaisága prófétai bátorságot és színvonalas pasztorális terveket igényel tőletek.

A mexikói lélek köntösén Isten az ő népe mesztic fonalaival szőtte a Morenitában a kinyilatkoztatásának az arcát. Nektek, püspököknek ezt a türelmes isteni szövést kell utánoznotok. Ne ti akarjátok a népeteket megváltoztatni, mintha Isten szeretete nem lenne elegendő ahhoz. Nem érthetjük meg sohasem elegendő mértékben azt a tényt, hogy az Isten a mi népünk mesztic szálaival szőtte össze azt az arcot, amelyen keresztül ismertté tette magát. Különleges gyengédséggel tekintsetek tehát az őslakos népekre, elbűvölő kultúrájukra, mert Mexikónak szüksége van a saját gyökereire. Emlékeztessétek a népeteket erre az ősi gyökerekre, mely az emberi közösség, kultúra és lelkiség keresztény szintézisét tette lehetővé.



Ferenc pápa végül egész sor konkrét tanáccsal látta el a mexikói püspököket: Ne adjanak régi válaszokat új kérdésekre! Ne fáradjanak bele az evangelizálás félelem nélküli feladatába, amelyet a lelkipásztori megtéréssel kezdjenek! Tegyétek magatokat elérhetővé és menjetek elsősorban a papjaitokhoz! Legelsősorban is azokkal törődjetek, akik magányosak, akik elbuktak. A kicsinyekkel törődjetek, hiszen a mi nyelvünk mindig használja a kicsinyítést. Ilyen a Morenita is, aztán az a házikó, amelyet éppen itt kért magának. Azt is hadd tanácsoljam nektek, bár ez nincs leírva a papíromra, hogy merjetek veszekedni is, őszintén, de aztán imádságban keressétek a közösséget és a megbocsátást!

Legvégül arra kérte a mexikói püspököket, hogy a Szűzanya tekintetével az egészet fogják át, keressék mindig az egységet és bízzanak a Guadalupei Szűzben, aki állandóan azt visszhangozza a szívünkben: „Nemde itt vagyok én, én, a te anyád?

A székesegyház helye és története kicsiben tükre Mexikó történetének. Szürke vulkanikus kősziklára emeltette Hernán Cortés spanyol konkvisztádor fővezér az első katedrálist 1530-ban, egy itt álló ősrégi, helyi azték isten tiszteletére épített templom helyén. Mexikó előtörténete a Krisztus előtti 1500-től a Krisztus utáni 1519-ig tartó prekolumbián kultúra – a maják, aztékok és inkák világa – története, melynek a spanyol hódítás vetett véget 1519-től kezdve. 1524-ben érkeztek az Újvilágba a ferences és két évvel később a domonkos hittérítők.

V. Károly király 1527-ben alapította meg a helyi politikai és jogi szervezetet. Az akkor Új-Spanyolország névre keresztelt Mexikó első püspöke a domonkos Julián Garcés lett 1528-ban. Mexikóváros első püspökét egy évvel később nevezték ki, ő a ferences Juan de Zumárraga volt. 1530-ban hozták létre a mexikóvárosi egyházmegyét, majd kezdték építeni a püspöki székesegyházat Asunción, a mennybe fölvett Szent Szűz tiszteletére. Egy évvel később maga az isteni Gondviselés szól bele Mexikó történetébe, amikor egy Juan Diego nevű őslakosnak megjelent a Szűzanya és neki ajándékozta a köpenyén a saját ikonját, mely Mexikó keresztény hitének a forrása és kinyilatkoztatása lett.

Ebbe a történelmi, metropolita székesegyházba látogatott el Ferenc pápa és találkozott a mexikói főpásztorokkal, élükön Rivera Carrera bíborossal, Mexikóváros érsekével.

Mexikó lakossága jelenleg 120 millió, és ennek 92 százaléka katolikus, 110 millió hívővel. Az ország 95 egyházkerületre oszlik, benne 7 165 plébániával. A püspökök összlétszáma 176, egyházmegyés papok 13 000-en szolgálnak a mintegy 4 000 szerzetes pappal együtt. Sok hivatásuk van, az összesen 17 ezer pap mellett 6 500 szeminarista készül a papi hivatásra. 27 000 szerzetesnővér munkálkodik az oktatás-nevelés-ápolás világában. 45 000 világi misszionárius mellett 300 000 katekéta tevékenykedik a hitoktatásban.

A katolikus egyház 8 300 oktatási intézményben egy millió 340 ezer iskolás oktatásáról és neveléséről gondoskodik, míg az egészségügyi-kórházi és karitatív intézmények és otthonok száma 6 600. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a hitéleti tevékenységen túl a helyi katolikus egyház a szolgálatain keresztül nagyon erősen jelen van az ország életében.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír