A szeptember 18-án délben tartott Mária-imádság előtt a Szentatya a szentmise evangéliuma alapján a jó és a rossz út közötti választás elkerülhetetlenségéről elmélkedett; külön is kitért a korrupció veszedelmére. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Jézus ma arra hív minket, hogy gondolkodjunk el két egymással ellentétes életstíluson: a világias és az evangéliumi életstíluson. A világ szelleme nem Jézus szelleme. Jézus elmondja a példabeszédet a hűtlen és romlott intézőről, akit becstelensége ellenére dicsér Jézus (vö. Lk 16,1–13). Rögtön érdemes tisztáznunk, hogy ezt az intézőt nem követendő példaként, hanem a ravaszság példájaként állítja elénk. Ezt az embert azzal vádolták, hogy rosszul gazdálkodik gazdája vagyonával, ő pedig, mielőtt kirúgnák, igyekszik furfangosan megnyerni magának adósai jóakaratát: elengedi adósságuk egy részét, hogy így biztosítsa jövőjét. Magatartásához Jézus ezt a megjegyzést fűzi: „E világ fiai egymás között agyafúrtabbak, mint a világosság fiai” (Lk 16,8).
Erre az e világi ravaszságra nekünk keresztény okossággal kell válaszolnunk, amely a Szentlélek ajándéka. Távol kell tartanunk magunkat a világ szellemétől és értékeitől, amelyek olyannyira tetszenek az ördögnek, és az evangélium szerint kell élnünk! Hogyan mutatkozik meg a világiasság? A világiasság a korrupció, az átverés, a visszaélés magatartásformáiban mutatkozik meg, és a legelhibázottabb utat jelenti – a bűn útját, mert az egyik bűn magával hozza a másikat, láncszerűen –, még ha ez az út általában – tagadhatatlanul – a legkényelmesebb is. Az evangélium szelleme ellenben komoly életstílust igényel – komolyat, de örömtelit! –, komoly és elkötelezett életstílust, amelyet tisztesség, egyenesség, mások személyének, méltóságának tisztelete és kötelességtudat jellemez. Ez a keresztény okosság!
Életünk útján szükségszerűen választanunk kell a két út között: a becsületesség és a becstelenség, a hűség és a hűtlenség, az önzés és az önzetlenség, a jó és a rossz között. Nem ingadozhatunk közöttük, mert eltérő és egymással ellentétes logika szerint működnek. Illés próféta azért tett szemrehányást Izrael népének, mert ezen a két úton botorkált: „Meddig akartok még kétfelé sántikálni?” (vö. 1Kor 18,21). Szép ez a kép! Fontos eldönteni, melyik irányba haladunk, miután pedig a helyes utat választottuk, lendületesen és eltökélten kell előrehaladnunk, rábízva magunkat az Úr kegyelmére és Lelkének támogatására. Az evangéliumi szakasz egy erős és kategorikus kijelentéssel zárul: „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy az egyiket gyűlöli, a másikat pedig szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat pedig megveti” (Lk 16,13).
Ezzel a tanítással Jézus ma arra buzdít minket, hogy világos döntést hozzunk ő és a világ szelleme között, a korrupció, a visszaélés, a kapzsiság logikája és a becsületesség, a szelídség, a megosztás logikája között. Van, aki úgy van a korrupcióval, mint a drogokkal: azt gondolja, akkor használja és akkor hagyja abba, amikor csak akarja. Kevéssel kezdődik: egy kis borravaló itt, egy kis csúszópénz ott… És ezek között lassan elveszíti szabadságát. A korrupció is függőséget okoz, és szegénységhez, kizsákmányoláshoz, szenvedéshez vezet. És milyen sok áldozat van ma a világban! Milyen sok áldozata van ennek az elterjedt korrupciónak! Amikor viszont a feddhetetlenség, a szándék- és viselkedésbeli tisztaság, a testvériség evangéliumi logikáját igyekszünk követni, az igazságosság kézműveseivé válunk, és a remény távlatait nyitjuk meg az emberiség előtt. Azáltal, hogy ingyenesen testvéreinknek adjuk magunkat, az igaz gazdát szolgáljuk: Istent.
Szűz Mária segítsen, hogy mindig és mindenáron a helyes utat válasszuk, hogy merjünk bátran az árral szembehaladni, ha Jézust és az ő evangéliumát követjük.
A Szentatya szavai az Angelus után:
Kedves testvéreim és nővéreim!
Tegnap Codrongianosban (Sassari mellett) boldoggá avatták Elisabetta Sanna családanyát. Miután megözvegyült, teljesen az imádságnak, valamint a betegek és a szegények szolgálatának szentelte magát. Tanúságtétele a hittől vezetett, megélt evangéliumi szeretet példája.
Ma befejeződik Genovában a nemzeti eucharisztikus kongresszus. Külön is köszöntöm az ott egybegyűlt híveket, és kívánom, hogy ez a kegyelmi esemény élessze fel az olasz népben a hitet az Oltáriszentségben, amelyben Krisztust imádjuk, az élet és a remény forrását minden ember számára.
Kedden Assisibe utazom a békéért esdeklő imatalálkozóra, harminc évvel a Szent II. János Pál pápa által egybehívott történelmi találkozó után. Kérem a plébániákat, az egyházi társulatokat és az egyes híveket az egész világon, hogy békéért esdeklő imanapként éljék azt a napot. Ma jobban szükségünk van a békére, mint valaha, hiszen háború dúl szerte a világban. Imádkozzunk a békéért! Szent Ferencnek, a testvériség és a szelídség emberének példáját követve mindannyiunknak világos tanúságot kell tennünk a világ előtt a béke és népek közötti kiengesztelődés melletti közös elkötelezettségünkről. Kedden tehát egyesüljünk mindnyájan imádságban: mindenki szánjon egy kis időt, amennyit tud, arra, hogy a békéért imádkozzon! Egységben lesz az egész világ!
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és sokféle országból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a kölni egyházmegye és Marianopoli híveit.
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Kommentáld!